“Szülés utáni depresszió” előjöhet később is?
Figyelt kérdés
Van egy 2,5 éves lányom. Az első két év jól telt, 2 hónapos kora óta alszik éjszaka, nem volt hasfájós és a fogzás is tünetmentes volt. Na de 2 éves kora után pokollá vált minden. Napi szinten hisztizik hányásig pl olyan dolgok miatt hogy nem sikerül felhúznia a cipzárt és azt sem engedi hogy én segítsek. Nem fogad szót a legkevésbé sem. Próbáltam már szépen (azt meg sem hallja) csúnyán és mégcsúnyábban de semmi hatása. Értem hogy most van a dackorszakban de ezt az állapotot ami most van nem lehet épp ésszel kibírni. Sajnos egész nap egyedül vagyok vele az apja csak este van itthon de az ő szava semmit nem ér a gyerek szemében mert kb egy szinten van vele. Már odáig fajultak a dolgok hogy egész nap sírok, nincs semmi de semmi türelmem a gyerekhez nem akarok vele foglalkozni és többet idegesít mint bármi más az életben eddig. Szeretnék elmenekülni de nem tudok. Nagyon bánom már hogy szültem. Soha nem ütöttem meg (párszor a kezére csaptam de csak jelzés értékűleg nem komolyan) viszont mostanaban annyira tele a padlás a hisztivel, olyan szintü agressziót vált ki belőlem amit nem tudok kezelni. Egyszerűen kiégtem tőle, semmilyen módszerrel nem tudok rá hatni pedig határozott vagyok. Szeptemberben ovi, de ha így halad ez tovább csak a gond lesz vele már látom. Adjatok tanácsot mit tegyek hogy ne a zárt osztályon kössek ki mert most épp jó úton haladok afelé2023. jan. 14. 22:17
11/13 anonim válasza:
Azért, hogy ennyire hisztis" a lányod szerintem extrém. A kistesó lehet egy angyal lesz. Mindenkinek nehéz valami.
12/13 anonim válasza:
Sokat számít a te idegállapotod is. Ha azt érzi hogy egész nap full ideg vagy, ő is az lesz. Ha lenyugszol, a hisztiken csak nevetsz (nem hangosan, de magadban, ahogy én szoktam, mert sztem nagyon vicces hogy milyen hülyeségeken tud kiakadni), mondod neki hogy jól van, sírd csak ki magad, akkor sokkal könnyebb lesz elviselni.
13/13 anonim válasza:
A legnagyobb gyerekem 12 éves. Én is átmentem ezeken. Sajnos mindig egyedül voltam hagyva velük, az apjuk amíg élt, se foglalkozott velük. Közben (szakember és szakirodalom segítségével) rájöttem, hogy már az én szüleim, de még a nagyszüleim is totál alkalmatlanok voltak a gyereknevelésre. Pokoli kínokat élek át a mai napig ezzel a lelki teherrel. Nyilván nagyon sok mindent én is elrontottam ezekben a kritikus időszakokban, amik most nagyobb korukban sokszorosan bosszulják meg magukat. A saját és a gyerek érdekében kérj segítséget, próbálj meg feltöltődni, picit eltávolodni ebből a mókuskerékből. Ha korábban lett volna segítségem, most lehetne talán könnyebb. Semmi értelmét nem látom a kioktató lekezelő hozzászólásoknak. Nem tudhatjuk, ki mit cipel a lelke mélyén, akár úgy is, hogy maga sincs tudatában, csak azt érzi, hogy nem boldogul a mindennapokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!