Miért akarunk, miért vállalunk gyerekeket ha húsz huszonöt év múlva úgyis kirepülnek?

Ezek a te érveid a gyerekvállalás ellen. Ez rendben is van, és ha így gondolod, ne vállalj.

De másnak, akinek van, miért mondja el neked az ő okait? Az rád nézve nem releváns, mert nyilvánvalóan teljesen más az életszemléletek. Miért kéne, hogy meggyőzzön téged az, aki akar/akart gyereket?

Mindenkinek más az értelme.

Ösztön, hormon és mellé a vágy, legyen utód, aranyos, idősen jó ha átjön a gyerek és az unoka. Ne folyton csak saját magával foglalkozzon az ember, unalmas lehet valakinek egy idő után, én mit érzek, én mit akarok, én, én és jó ha kicsit háttérbe szorul.

Kb. ezek.

Amíg nem megy bölcsibe egy hullámvasút.

Mi mindent ketten csináltunk a párommal és tápszeres volt.

Így is amikor sír és nehezen hagyja abba az kiegető.

Nem csinálhatod amit szeretnél kiégető.

Aggódás kiégető.

Felborult alvás kiégető.

Aztán bölcsi már könnyebb.

Amíg oda van a gyerek, lehet kivenni szabit, betegszabadságot és pihenni.

Oviba már lehet még önálló is kicsit.

Ált suli meg már mehet táborokba, akár többé is nyaranta.

Serdülő akkor meg már őt nem fogod érdekelni.

18 éves meg lehet költözni, persze támogatni kell pénzzel, meg érzelmileg.

Sőt van ahol már 14 éves koliba küldik.

Nem kell túlpörögni. Amikor szüksége van rám ott vagyok.

Segítség kell ott vagyok.

Mindig érdeklődöm felőle.

Ami tapasztalatom van elmondom.

Próbálom óvni, fegyelmezni.

Jó példát mutatni, h szeretem a párom, biztonságba van, meg, h nem vagyok egy kiégett robot és, h így is lehet.

De megvan a saját életem, saját időm, saját hobbim. Neki is legyen meg. Attól, h amiben függ tőlem az persze biztosítva van.

De maximum csak 1 gyerek. Vele is a konkrét nagy nevelés 17-18 év.

Attól segítem egész életében de 18 éves már albi vagy koli. Hiába van a városba egyetem. Menjen szépen máshová. Tapasztalja meg.

Aztán egyetem után segítem, h tudjon életet kezdeni. De 20onx évesen ne legyen itthon.

Nekem a felhozott érveid nem érvek.

35 vagyok

Szívesen vagyok és voltam mindig a szüleimmel, ha lehetőségem nem is mindig volt ( távol éltem)

Jelenleg napi kapcsoltban vagyok velük.

Nem várnám el ugyanezt a gyerekeimről.

Nincs amúgy érvem. Vágytam rájuk… ennnyi