Átgondolnátok a gyerekvállalást egy ilyen mondat után, vagy túlreagálom?
A párommal másfél éve vagyunk együtt. Januártól próbálkoznánk a babával, amit eddig én is vártam nagyon, már megvannak a befutó neveink is mindkét nemre. Viszont a héten olyasmit mondott nekem egy kisebb vitatkozáskor, ami eléggé meglepett, elgondolkoztatott (nagyon ritkán van nézeteltérésünk, azt azért hozzátenném). Azt mondta, hogy nekem amúgy is nagyon könnyű, mert ebbe a kapcsolatba nem nyújtok mást a p.ncimon kívül. Ezt arra értette, hogy amíg nekem egyetemistaként a bevételem az ösztöndíjból, lakásomból elég alacsony, addig ő egy hónapban durván a tízszeresét keresi meg és a bankkártyái benne vannak az Apple Pay-ben a telefonomban, azokat szoktam használni. De anno ezt is ő mondta, hogy legyen így, sosem én erőltettem ezt. Meg nem érezném, hogy annyira nagyon könnyű lenne nekem, mert minden ügyes-bajos dolgát/gondját én csinálom, oldom meg, én koordinálom a háztartást, házzal kapcsolatos dolgokat is. Mellette ott van az egyetem, tavasszal végzek remélhetőleg. Szóval van dolgom bőven, nem azzal telik el a napom, hogy rohangálok fodrászhoz, onnan kozmetikushoz, majd azon gondolkozom, délután melyik boltban költsem a pénzét.
Mióta volt ez a vitánk, elég sokat gondolok a fenti mondatára és elbizonytalanodtam, az az igazság... Bocsánatot kért, ő is érezte, hogy nem kellett volna, de akkor is... Ha ilyet mond, nyilván valahol ezt gondolja, nem?
Csak közben meg én is vágyom nagyon egy kisbabára, rengeteget beszélgettünk már erről, hogy milyen is lesz/lenne ez az egész.
Fúh, de összefújta a mocskot a szél ez alatt a kérdés alatt.
Egyébként nem reagálod túl, meg is undorodnék a pasitól egy ilyen beszólás után. Ez egy óriási red flag.
41. az, óriási red flag. de azért a 300 nm ház, a pénz meg a kis ajik amiket kap ilyen veszekedések után kárpótolják 😅
önérzet is van a világon, csak nem a kérdező típusú hölgyeményeknél.
Kedves kérdező: jól gondold ezt át. Ennyire egyenlőtlen kapcsolatban gyereket szülni öngyilkosság.
Hiába szabadkozik, azért mondta ezt, mert így gondolja. Ő hozza a pénzt, a te munkád (házimunka) és tanulás szart sem ér, mert nem kapsz érte semmit. És mivel ő hozza a pénzt, alapvető, hogy minden mád a te dolgod. Ha gyerek lesz, az is a te dolgod lesz.
És ha egyszer mégis megromlik a kapcsolat, ott leszel egyedül, gyerekkel, friss diplomával, szakmai tapasztalat nélkül, megtakarítás nélkül.
Ez baromira nem jó ötlet.
Szia kedves kérdező, engedd meg, hogy én is válaszoljak a saját bőrömön tapasztaltak alapján:
22 éves egyetemista voltam, mikor szerelmes lettem egy 38 éves férfiba, aki azt mondta, hogy ne dolgozzak, koncentráljak a tanulásra, mert úgy lesz szép a közös jövőnk.
A bankszámlájára felvett, mint társtulajdonos, kaptam bankkártyát, de nem voltam hajlandó otthagyni a saját munkahelyemet, mert szerettem csinálni (heti 3 nap, napi 4 óra, ráadásul a szakmámhoz fűződik).
Ebből részéről egyre több feszültség volt, hogy mellettem nem érzi magát férfinak, mert nem hagyom, hogy eltartson, itt ahelyett, hogy bekapcsolt volna a vészvillogó, nem dolgoztam az 1 hónapos felmondási időm után, de nem nagyon nyúltam a pénzhez, ami kellett nekem (bérlet, étel, piperecuccok) az olyan havi 35.000 volt (lassan 10 éve) azt megvettem.
Majd olyan 5-6 hónap után elkezdtem hallgatni, hogy csak az ő pénzét költöm, rajta élősködök, semmit nem adok a kapcsolatba, stbstb.
Majd a közös illetve az én barátainknak/barátaimnak úgy adta elő, hogy havi 1-2 milliót költöttem el.
Elegem lett, fogtam a holmimat és elköltöztem tőle, újra munkábaálltam, pont nyár volt, így egyetem nem volt, megszedtem magam, ősztől újra tanultam, 24 évesen lediplomáztam, most van egy nagyon jó munkám, egy szerető vőlegényem, immáron 7 éve.
Közös kasszán vagyunk, kb 30-40e csak a fizetéskülönbség, nem csinálunk belőle gondot, emiatt nem akartam először belemenni, hogy hát mit fog szólni hozzá, de csak legyintett, hogy nem érdekli.
Egyikünk sem költi a pénzt, minden nyáron 2 hónapot nyaralunk (persze nem egybefüggően) illetve télen 1 hetet.
Én azt javaslom, hogy ne maradj bent ebben a kapcsolatban, mert csak szenvedni fogsz, hidd el, hogy nem kárpótol sem a pénz, sem az ingatlan, mert el fog nyomni, én nem akartam meghallani a vészvillogót, te meghallottad, dönts bölcsen!
#47
De nem fogja dobni a vénülő papát, mert ettől nem kap jobbat a jelek szerint, és nem tudna min nyávogni. Szüljön tőle, aztán majd rájön, vagy nem. Itt csak a gyerek lesz az, aki megérdemli a sajnálatot. A kérdező meg nem érdemes még szánalomra sem.
Nezzuk a tenyeket:
1. Apad lehetne, 22 ev van koztetek. Az a generacio masban nott fel, mashogy latja a vilagot.
2. Masfel ev kapcsolat az semmi. Kinek mi, de pl en nem szulnek hazassagon kivul.
3. Mibol nevelned a gyereket ha egyedul maradsz? Dolgozz inkabb 2-3 evet, legyen megtakaritasod, utana belevaghatsz.
4. Sajat pelda jon, 22 evesen osszejottem egy 39 eves ferfival, masfel evet voltunk egyutt. O meg abban nott fel, hogy a no dolga a haztartas vezetese es a gyerekneveles, mantrazta a neveket, ha fiu lesz hivjak ugy mint ot, illetve elhangzott nalunk is, hogy ne dolgozzak, majd o eltart. Az mar nem ide tartozik, hogy alkoholproblemai voltak, feltekeny es agressziv volt. O ugy nott fel, hogy az apja dolgozott, alkoholista volt es verte a csaladot, az anyja otthon volt vele es a hugaval, nevelte oket, turt es apolta az anyosat. Semmifelekeppen nem egeszseges nezet ez, sot kifejezetten karos.
5. Vegul egy jo tanacs: meg nem keso lecserelni ot egy nala 15-20 evvel fiatalabb fiura, akivel lenne kozos jovod. Mert ezzel a hapival nem lenne normalis eleted, mar most sem az, de ha szulnel neki, garantaltan tonkrevagnad a sajat es a kozos gyereketek eletet is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!