Átgondolnátok a gyerekvállalást egy ilyen mondat után, vagy túlreagálom?

A párommal másfél éve vagyunk együtt. Januártól próbálkoznánk a babával, amit eddig én is vártam nagyon, már megvannak a befutó neveink is mindkét nemre. Viszont a héten olyasmit mondott nekem egy kisebb vitatkozáskor, ami eléggé meglepett, elgondolkoztatott (nagyon ritkán van nézeteltérésünk, azt azért hozzátenném). Azt mondta, hogy nekem amúgy is nagyon könnyű, mert ebbe a kapcsolatba nem nyújtok mást a p.ncimon kívül. Ezt arra értette, hogy amíg nekem egyetemistaként a bevételem az ösztöndíjból, lakásomból elég alacsony, addig ő egy hónapban durván a tízszeresét keresi meg és a bankkártyái benne vannak az Apple Pay-ben a telefonomban, azokat szoktam használni. De anno ezt is ő mondta, hogy legyen így, sosem én erőltettem ezt. Meg nem érezném, hogy annyira nagyon könnyű lenne nekem, mert minden ügyes-bajos dolgát/gondját én csinálom, oldom meg, én koordinálom a háztartást, házzal kapcsolatos dolgokat is. Mellette ott van az egyetem, tavasszal végzek remélhetőleg. Szóval van dolgom bőven, nem azzal telik el a napom, hogy rohangálok fodrászhoz, onnan kozmetikushoz, majd azon gondolkozom, délután melyik boltban költsem a pénzét.

Mióta volt ez a vitánk, elég sokat gondolok a fenti mondatára és elbizonytalanodtam, az az igazság... Bocsánatot kért, ő is érezte, hogy nem kellett volna, de akkor is... Ha ilyet mond, nyilván valahol ezt gondolja, nem?

Csak közben meg én is vágyom nagyon egy kisbabára, rengeteget beszélgettünk már erről, hogy milyen is lesz/lenne ez az egész.