Anyukák hogy kapcsolódtok ki?

Amíg kicsik voltak az volt a max

szórakozásom, hogy elmentem egyedül a Lidl-be :D

Csak azóta sikerül egyedül elmennem, mikor idén elkezdte az óvodat, és én még nem dolgoztam. Vasárolgatok, sétalok, olvasok, alszom a teljesen sötét szobában füldugóval, főzök bonyolultabb kajákat,nyomkodom a telefonom, meg időnként elmegyek az ovihoz meglesni mit csinál a gyerek, mert amúgy hiányzik. Jövő hónaptól dolgozni fogok, addig pihentetem az agyam.

Segítségem gyakorlatilag nulla, az apját naponta egy óránál többet nem látom, így az elmúlt három évben két kivétellel (mikor muszáj volt szitterre hagynom) mindenhová vittem magammal a gyereket, vagy egyszerűen csak bámultam ki csalódottan az ablakon mert nem tudtunk épp kimenni. Nekem jó volt hogy tavasztól nyár végéig szinte minden nap 4-5 órakat lent voltunk a játszótéren, ott tudtam kicsit szusszanni, gondolkodni, vagy beszélgetni más anyukákkal. Persze úszott a ház, de egyszerűen szükségem volt a szellőzésre, meg a gyerek is jól érezte magát.

Ne legyen bűntudatod, néha jó 1-2 órára kiszakadni a gyerek mellől.

Én általában altatás után megyek. Edzeni, kutyát sétáltatni, barátokkal találkozni. Ilyenkor az apja figyel rá, ritkán ébred, de amúgy is vissza tudja altatni.

Napközben is eljutok néha, havi egyszer-kétszer, pl vásárolni, barátnőzni, olyankor szintén az apja vagy a nagymama vigyáz rá.

Igazán inkább az hiányzik hogy az apjával kettesben jussunk el valahová. Az tényleg nagyon ritka.

Ha teljesen el vagyunk havazva, akkor az énidő annyi, hogy egyedül megyek vásárolni.

Ha jobb időszak van, akkor férjem viszi sétálni, akkor otthon csinálok valamit, amihez kedvem van. Vagy csak fekszem és élvezem, hogy csend van. Ha extra jól jön ki minden, és pl anyukám vigyáz rá, akkor férjemmel csinálunk valamit kettesben.

De vannak anyuka barátnőim is, velük szoktunk menni együtt, ha intézni kell vásárlást és muszáj vinni a gyereket is. Az úgy mindig jobb hangulatban telik.

Egyelőre ezek. Gondolom később jobb lesz. (13 hónapos a fiam)

Nekem terhesség előtt is volt egy hobbim, agilityzek. Azt folytattam. Edzésekre járok és 1 éve újra versenyekre is. 2,5 éves. Az edzésekre (ha úgy alakul) már simán tudom vinni kb egy fél éve (de nem jön mindre), illetve versenyre jön az apjával.

Plusz amióta heti 3* bölcsis jobb.

Az első 1,5 év nekem is börtön feeling volt. Azt túl kellett élni. Viszont mikor benne voltam, úgy éreztem, hogy örökké fog tartani. 2+osan kezdtem élvezni, hogy gyerekem van.

Nagyjábol sehogy.

Nálunk nincs mama/segítség semmi. Férjem rengeteget dolgozik

Két gyerekünk van. A nagy 3 éves. Ő már ovis, ő pl simán elvan apjával, szomszeddal... de a kicsi 1 éves, ő csak velem. Ha 10percre hagyom itthon, míg átszaladok a boltba már ordít. Férjemmel sem marad el.

Havi 1x járok körmöshöz és ennyi. 1.5 óra.

Tegnap kaptam kimenőt először a kicsi születése óta (nem körmösre). 2 órát voltam el. Barátnőmmel beültünk a városba egy kávéra. Na a kicsi ezt a 2 órát végigordította. Én agyilag félig itthon maradtam. Akármennyire vágytam az egyedüllétre, csak azon járt a fejem mi van itthon. Nem.tudtam kikapcsolódni. Így nekem félig érte meg. Vagy még annyira sem :(

A kicsivel viszont bárhova tudok menni, de ja. Az nem egyedüllét.

A nagyobb gyerkekkel elmegyek olyankor plázázni, könyvesboltba, sütizni.

Vagy csak egyedül elmegyek bevásárolni, szépen kényelmesen.

2 hetente járok körmöshöz, de az csak egy óra mindennel együtt. Szóval az csak mini kikapcs. :D

Olyankor a férjem van itthon a picivel. Igazából mehetnék bármikor bárhova, mert nagyon jól elvannak. De valahogy annyira nem vágyom el. Valószínűleg azért, mert nagyon nyugodt és békés baba. Ha alszik, olyankor olvasok, sorozatot nézek, filmezek.

A lányom más habitusú volt, nála sokszor volt, hogy el kellett mennem, mert kiborultam. Ő rengeteget sírt baba korában.

En nem tudom mi van veletek.. Felnőttekkel vagytok egész életetekben, a saját gyereketekkel meg max 3 évet. Hogy fog majd ez hianyozni..

Nem értem, hogy lehet állandóan azon panaszkodni, hogy mit nem tudtok a gyerektől. Nem azért akartatok gyereket, hogy pár év ne a munkáról meg a jarkalasrol szóljon, hanem a gyerekről? Most meg nem tudjátok elfogadni..

Testem hozzá, vele együtt kéne kirandulni, beulni valahova, vasarolni, bármit, hosz ez a lényege, hogy együtt tapasztaltok, tanitod és nem mellesleg melletted van a helye. Paroddal meg ott van minden este, bármire.

Kérdésre valaszolva én ( körmöshöz járás helyett, amit szintén nen értek, hogy minek ha ugyse mentek sehova, nem lát senki) tovább képeztem magam. Amig rajtam aludt, tanultam. Amikor elvolt mellettem is, szintén. Még nincs 3,de már az egyetemet kezdtem levelezőn. A tanulás feltölt.