Az mennyire üthet vissza, hogyha direkt máshogy neveli a gyerekét, mondván hogy ne legyen tömeg?

Amúgy engem is így neveltek. 10 éves koromban lett bevezetve nálunk a WiFi, meg minden. Azt se tudtam, hogy hogyan kell bekapcsolni a gépet, olyan hülye voltam hozzá.

Nagyon rossz volt.

Most már azért elég jól kezelem a gépet, a telefont, de még mindig hátrányban vagyok. Word, Excel, Ppt megy, de rengeteget kellett ezért tennem, hogy olyan szinten legyek, mint a többiek. Xboxozni nem tudok,meg az internetes játékok nem lettek a kedvenceim, mert még mindig iszom annak a levét, hogy sokszor kinevettek a barátaim, mert ügyetlen voltam, és azt a megaláztatást se felejtem el, amikor a tűz vizes játékban nem tudtam irányítani normálisan azt a rohadt lányt.

Ezek kis dolgok, de egy-egy ilyen beszólás a kortársaktól nagyot tud ám ütni.

De ide vehetném még azt is, hogy amikor volt az Angry Birds őrület, abból én megint kimaradtam, mert nem fognak a szüleim venni nekem egy madarat, aminek csak feje van.

Vagy pl a fidget spinner is ilyen volt, nekem az is csak akkor lett, amikor már rég lejárt lemez volt.

És ez, hogy mindenből kimaradtam, vagy később kezdtem, most köszön vissza, hogy minden sz.rt megveszek.

Ez addig működik, amíg 2-3 éves kora körülre ki nem derül, hogy a gyereked otthonülő, olvasó, pepecselő gyerek. Nem akar mindig menni mindenhová, inkább nyugodtan játszik magában.

Az én lányom szakasztott apja. Biztos vagyok benne, hogy később nagy kocka lesz, és én inkább ezt segíteni fogom neki (programozós játékok, angoltanulás játékosan), minthogy hátránnyal induljon az életben. Az apja is programozó, én is abban dolgoztam, sőt, 12 éves korom óta kockultam (30 éves vagyok...), Ennek hála tanultam meg folyékonyan angolul stb, reflexet fejleszt, gondolkodást, sok mindent.

Persze még nem most, de hamarosan megismertetem a számítógéppel, már múltkor telefonon játszottunk szín-szortírozó játékot, de azt hamar megunta. Unokatestvérével a macskás szimulátoros játékkal szoktak játszani telefonon.

Inkább úgy vagyok vele, hogy itthon megtanítom a biztonságos használatra.

Meséket angolul is szoktunk nézni, ragadjon rá valami (férjemék úgy tanultak meg németül kisgyerekként, hogy német tévé volt bekötve náluk (anyjuk német)).

Sőt, megkockáztatom, hogy tabletet is fog kapni, de csak értelmes játékok lesznek rajta.

A céllal nem értek egyet. Nem azért kell, hogy más legyen mint a többiek.

Nem teljesen csináljuk így, többel nem értek ilyen formában egyet, de egyébként ott ahol tartunk, semmi hátrányát nem látom.

Ami nálunk volt/van:

"Kevés édesség, többségében egészséges ételek"

Pl: Közösségbe kerülésig egyik gyerekünk se evett bolti édességet, s azóta is inkább az egészségesebb alternatívákat tartjuk itthon. Dörmiből, rudiból...stb. eleget kaptak/kapnak az oviban, iskolában.

Hátránya ezidáig 0. Egyik gyerek se őrült meg az óvodai/iskolai választéktól. Nem követelik itthon az ottanit, nem kell tiltanunk.

"Kevés inger, nulla képernyő idő, addig, ameddig lehet,"

Nem kevés az inger, amit kapnak, de nem a képernyőtől kapják azt az ingert.

A kisebbnek 0 képernyőidő van, még csak 4 éves. Ebben a korosztályban semmi hátránya. Nagyon szociális, fejlett gyerek.

A nagyobb kisiskolás. Ugyanúgy 0 képernyőidő volt neki is, eredmény: magától se kéri, pedig kérhetné, nincs tiltva. Természetfilmeket szereti, de ritkán néz azt is, inkább olvas. Osztálytársai közül nem lóg ki. Barátnői se nagy filmesek, nem játszanak gépen. Informatika órájuk még nincs, de nem fog gondot okozni, apjuk informatikus mérnök.

"Kevés, de fejlesztő játékok "

Ha azt értjük rajta, hogy nem vettünk meg minden műanyag kacatot, hanem igykeztünk értelmes, jobb minőségű tartós játékot venni, akkor igen. De ezekkel együtt is nyithatnánk egy játékboltot.

A többihez: még előtte állunk. Telefont alsóban tiltják. Akkor tervezünk adni, amikor már egyedül közlekedik. Nálunk alsóban nem engedik ki egyedül a gyerekeket.

Közösségi média. Hivatalosan nem is lehetne fiókja 14 alatt, úgyhogy ezt se tartom ördögtől valónak.

Az a lényeg, hogy mire oda kerül felügyelet mellett megtanulja, hogyan kell használni. Mit oszthat meg, milyen következményei lehetnek. Erről már most beszélgetünk annak kapcsán, hogy szoktam mutatni, hogy mit tesznek fel az iskolai csoportba.

"Ha meg akar venni magának egy márkás ruhát, vagy játékot, akkor dolgozni/gyűjtögetni kell érte"

A szülő dolga a gyerek öltöztetése, de ettől függetlenül ez se olyan vad elképzelés. Ha nem felel meg neki az a márka, amit a szülő elfogadhatónak ítél, akkor tegyen érte. Zsebpénzből is lehet spórolni.

"Diákmunka 16 éves kortól (kötelezően)"

Ez viszont nagy NEM. Kötelezően véletlenül sem. Önként pedig csak olyan mértékben, ami nem megy a tanulás rovására.

Egyetem/főiskola alatt is "pénzelni" fogjuk addig amíg normálisan végzi a tanulmányait, de nem fogunk luxuskörülményeket teremteni neki. Reméljük nem lesz full anyagias.

Ez nem a legjobb irányú nevelés a 21. Században. Persze, meg kell találni az egészséges közép utat, de tiltani olyan dologtól, ami a közösségben mindenki másnak alap, az egyáltalán nem előny, ellenben borzasztóan nagy hátrány mind a gyerek mentális fejlődésére, mind pedig a szülő-gyerek egészséges viszonyra tekintettel.

Ajándék helyett élmény nem feltétlen rossz irány, de ha a gyerek számára a szeretetnyelvek közül nem a minőségi idő a fontosabb, akkor egy idő után a szellemi és lelki fejlődése által el fog jutni arra a pontra, hogy a szüleivel szemben ezt inkább úgy értékelje, hogy ők nem szeretik, mert nem adnak neki fizikailag fogható ajándékot is, ami maradandó dolog,szemben egy élménnyel.

A kevés, de fejlesztő játék sem feltétlen rossz kiindulási alap, csak az a helyzet, hogy csak az gondolja, hogy ez működhet, akinek nincsen gyereke. A babák, kisgyerekek, tehát az a kor, amikor aktívan játszanak, arról szól, hogy felfedezőként járnak a világban. Ha kevés az inger, ami leköti a figyelmüket, akkor unatkozni fognak. Persze, lehet elméletben erre rámondani, hogy majd így fejlődik a kreativitásuk, csak a valóság az, hogy a kreativitás részben hozott, tehát veleszületett dolog, részben pedig a szülőktől tanult viselkedési forma. Egy olyan kisgyerek, akinek átlagos vagy az alatti a kreativitási érzéke, illetve mellette a szülője is ugyanez a kategória, ott ez az elv a visszájára fog fordulni és csak nagyobb kárt fog okozni, mint hasznot. Márpedig a társadalmi átlagból kiindulva a magas kreativitási nem egy általános dolog.

Az ingerszegény környezet az minden tekintetben romboló hatású. Kivéve, ha az a cél, hogy szobanövényglt neveljen a szülő.

Nulla képernyő egyrészt kivitelezhetetlen, másrészt elmaradott és ártó gondolkozás szülötte. Nyilván nem az a cél, hogy a féléves gyerek is már a tv és a telefon előtt élje az életet, de nem kell ördögtől valónak gondolni a 21 század vívmányait. Ebben élünk, tiltani ettől egy gyereket egyenlő azzal, ha nem engeded neki, hogy iskolában olvasni vagy számolni tanuljon.

Kevés édesség, egészséges ételek, ezzel sincsen gond mindaddig, amíg a gyereknek nem származik belőle hátránya. Itt ismét az egyensúly és a középút a fontos. A többit meg hagyjuk, felesleges kifejteni, hogy itt a szülő ugyanúgy el tudja cseszni, ha nem talál egyensúlyt a dolgokban.

Azért elképzelem h beszélgetnek az oviban suliban

Mi volt a fa alatt Pistike?

Semmi, Szent este elmentünk kirándulni....

Annyira baromi különleges egyszemgyermekemet akar néhány szülő nevelni hogy az már elképesztő.

Miért nem lehet megtalálni egy arany középutat?

Ettől nem lesz különöleges, csak a társaitól csúnyán elmaradt szerencsétlen, akinek egy beadandó írása is komoly nehézségekbe ütközik majd.

A ruháját etc pedig kötelességed biztosítani, ugyanis TE vállaltad, nem ő akart megszületni.