Hogyan reagáltál volna, ha ilyet mondott volna az óvónő nektek, rólatok?

Attól, hogy áldozat voltál, még lehettél rossz gyerek. Sőt, valószínűleg azért voltál rossz gyerek, mert áldozat voltál.

Nem kell ezt túlagyalnod vagy most rosszul érezned magad az óvónéni véleménye miatt.

Engem nagyon zavarna ez a helyzet, nem az hogy az óvónő szerint "rossz gyerek" voltam, bár az is kiakasztó, ha egy pedagógus így áll hozzá a gyerekekhez, és eddig jut a megértésükben, hanem az, hogy a szülő-pedagógus kapcsolat az jellegében egy konzultációs mellérendelő, felnőtt-felnőtt kapcsolat.

Az hogy egy ilyen patriarchàlis jellegű közlést tett, szintén nem kelti finomlelkű ember benyomását. Illetlenül viselkedett, belecsúszott egy felérendelt helyzetbe, ráadásul még rátett egy lapáttal, amikor látta hogy kellemetlen Neked.

Ez az a tipikus elefánt a porcelánboltban eset, mint aki mondjuk a menyasszonyát épp bemutató fiatal rokonáról nekiáll ciki sztorikat mesélni.

Én pl az évtizeddel fiatalabb unokatesóimrq vigyáztam kamasz koromban a csakádi telken, mégsem kezdek el a 25 éves anyuka unokahúgommal így megnyilvánulni, hiába emlékszem erre-arra, őt már egy másik felnőtt embernek tartom, akiről csak olyan dolgokat hozok szóba, amit aktuálisan elmesélt vagy az aktuális helyzet hozza. Meg családban egy-egy kedves anekdota amúgy oké az erintett folyamatos figyelése esetén, h nem kellemetlen-e.

Ezt az óvónőt én igyekeznék a továbbiakban kerülni, lehetőség szerint vhogy diszkréten elvinném a csoportjából a gyereket. Így nem lehet lenni még 3 évet, és igen, én is kiakadnék rá és többet nem tudnám biztonságosnak érezni vele a kapcsolatot.

Még annyi, hogy azt, amikor vkit megbántunk, akár akaratlanul, aztàn sértődékenynek/hisztisnek/nebáncsvirágnak titulálva megalázzuk, mert megbántottuk, érzelmi bántalmazásnak hívják.

Aki bántalmazó, erőszakos kapcsolatban volt gyerek, vagy tapasztalt ilyet, az mindig is jó eséllyel bereagál erre. A pszichológus nem fog és nem is akar ezen változtatni, sőt, ő direkt előhozná, hogy mért fáj neki a helyzet, és érvényesítené, visszaigazolná a páciens érzéseit.

Ha be lett volna skatulyázva, akkor nem ehhez az óvónőhöz adja a gyerekét, és nem így írt volba róla.

Annak ellenére h az óvónő szerint "rossz gyerek" volt, mégis jól bánhatott a kérdezővel ha

". Jó emlékeim vannak róla, kedveltem őt és örültem, hogy a lányomnak is ő lesz." így nyilatkozik róla

Figyelj, szerintem felesleges megbántódnod. Jelezte, hogy problémásabb gyerek voltál, és amit leírsz a gyerekkorodról, az lenne a csoda, ha nem lettél volna az. Inkább örülj annak, amit a kislányodról mondott, mert ez azt jelenti, hogy neki otthon is sikerül megfelelő körülményeket biztosítanod, hogy te meg az apukája nem olyan szülők vagytok, mint a te apád volt. Az óvónénid lehet, nem tudta, milyen körülmények közt nevelkedtél, vagy már elfelejtette - de ez mindenképpen a múlt, inkább legyél büszke arra, hogy magad mögött hagytad, kimásztál belőle, és a kislányod a bizonyíték, hogy te jobb ember lettél.

Ha legközelebb beszélsz az óvónénivel, talán megemlítheted, hogy okkal voltál olyan, amilyen, ha esetleg nem tudná.