5-10 éves korig, hogy reagál a gyereked a következőkre?

Nem hiszem el, hogy 5-10 évesektől bárki elvárná, hogy ha leöntik őket, felborítják a játékukat, más miatt vesztenek csapatversenyben, azt szó nélkül kellene tűrniük, sőt, örülni is neki és maguktól keresni az ilyen helyzeteket. Még tiniknél is megy a csapatválasztásnál, hogy ki ne legyen a csapatban, mert bénázik, felnőtteknél egyetemen és munkahelyen is van, aki nem lelkesedik a másikért, mert hátráltatja a munkát, csak már van annyi önuralma, hogy elfojtsa az érzéseit és később, máshogy fejezze ki az abból adódó frusztráltságát.

Én teljesen megértem a gyerekem, ha labdapattogtatás van, miért akarna olyannal lenni, aki egyet sem tud, mikor kettejük teljesítményét együtt értékelik? Ha szövegértés van, miért lenne olyannal, aki semmivel sem járul hozzá a megoldáshoz a páros munkánál, az enyém megoldja és bediktálja a másiknak? Nem véletlen ülnek a kevésbé jó játékosok sem a kispadon, és nem is jutnak be versenyekre sokan. Persze szavakkal bántani nem lehet, ilyet nem is tesz, de 10 év alattitól elvárni, hogy ne kiáltson fel, hogy "jajj ne" meg "miért én?", mikor az ügyetlen gyerek miatt rámarad minden munka feladatnál vagy mondjuk leeszi a másik a holmiját, mert nem eszik "tisztán", vagy veszt a csapata olyanok ellen, akik nem tudják jobban, csak szerencsésebben kapnak párt.. Tök igazságtalan, már indulásnál eldől, ki nyer és ki veszít.

Másnál nincs gond, nem játszik velük, de versenyhelyzetnél nem akar velük lenni, és nem adja kölcsön a ceruzáját a ceruzarágósnak, vagy annak aki folyton lever mindent és már rá is öntött pár dolgot, vagy lemorzsázta a dolgait, nem ül mellé.. Vagy aki nem tud rendesen ragasztani, mert folyik, azzal sem akar együtt dolgozni. Rá lehet venni, mert ezt kérte a tanár, de hangot ad a nemtetszésének. Semmi csúnyát nem mond, csak bosszankodik és teljesen megértem a frusztráltságát, leginkább versenynél, szerintem ez normális, és meglep, aki szerint nem. Szerintem az nem őszinte.. gondoljon arra, hogy azzal kell megoldania a munkahelyén közösen feladatot határidőre, aki óránként 10 gombot tud lenyomni és keresgéli a T betűt, amíg ő vakon gépel, az elismerést mindketten kapják, akkor is, ha 10x annyit csinált az egyik. És ezt sorozatban, mert heti többször van csapatverseny, általában padtársak egy csapatban, cserére csak tesin van lehetőség, de ott a tanár jelöl ki csapatokat, "kiegyensúlyozva" az erőviszonyokat, tehát a legügyesebbet ugyanúgy a legrosszabbak egyikéhez teszi, mint ültetésnél.

Nem tudom miért nem lehet elolvasni, az enyém is gyengébb bizonyos dolgokban, mások meg nem mennek neki, és ezzel NINCS BAJA, amiben gyengébb, azt sok gyakorlással és kitartással felhozza, vagy amit lehetetlennek ítél(helyesen), bele sem kezd. Korcsolyánál senki nem várta meg, mindenki ment korcsolyázni, ő meg bukdácsolt, majd belejött a korlát mellett kapaszkodva. Több ilyet nem tudok felhozni.. mondjuk lassabban vág, mert maximalista, itt sem várja meg senki, ő kevesebb ruhadarabot vágott ki az öltöztetős figurához. Vagy mondjuk még nem tud úszni, ha olyannal voltunk, aki tudott, az úszott két kört egyedül, majd miután visszajött olyat játszottak, amire az enyém is képes, pl visszatartották a levegőt a víz alatt, így versenyeztek. Vagy ha mással voltunk, aki félt betenni az arcát a vízbe, nem kezdte el senki tutujgatni meg sajnálgatni, hanem fogócskáztak a gyerekmedencében. Szerintem ez így normális, ne kényszerítsük már rá a gyengeségünket a másikra, aki pl kerekesszékes, azzal ne futóversenyezzünk, hanem mondjuk TABU játékot játsszunk.

Ha muszáj játszani pl suliban, akkor ne a sántához rakjuk a legjobb futót, hogy utolsó helyen végezzen az is, aki tudna. Egyszerűen ez nem sportszerű, pláne, hogy heti többször vannak ilyen versenyek, és a legtöbbnél nincs párcserés lehetőség, ugyanaz a 2-4 gyerek(padtársak) vannak együtt. Az életben nem végeznének, ha megvárná amíg a másik kitalálja, hogy kell összekapcsolni két betűt..