Ebbe vajon bele gondolnak?!

A legtöbb embernek annyi a B-terv, hogy majd megy a Facebookra kéregetni. Hány meg hány ilyen van...

Csak azt nem értem általában, hogy ha meghallt apuka egy hete, hogy lett szükség egyből ruhára is?

"normális emberek nem paranoid mivanhákra építik az életüket"

Ne haragudj, de azt gondolom, nem paranoid rettegés az, ha az ember számba veszi, hogy egyedül maradhat, munkanêlküli lehet, lerobbanhat, bármi.

Az én anyám sem gondolt erre - vagy nem érdekelte, mint azokat, akik itt írnak hogy nem lehet rettegni -, aztán apám tényleg lelépett, egyedül maradt 3 gyerekkel, folyton éheztünk, jéghideg házban laktunk, évekig egy nadràgban jàrtunk és satöbbi.

Emberek, a házasságok 70%-a válással végzödik, szóval annyira nem paranoid dolog ezt belekalkulálni.

Szerintem mindegy, hogy valaki 1 vagy 5 gyereket vállal, az akkor is nagy kockázat nőként, ha végzettség, egzisztencia és minden nélkül beleugrik egy házasságba, majd gyerekvállalásba. A gyakori az élő példa rá, hogy hány nő szenved amiatt, mert bölcsis, ovis gyereke mellett alig tud dolgozni, mivel állandóan beteg, de nincs semmi piacképes végzettsége, amivel tolerálnák az állandó hiányzásokat, családi házat nyilván csak Jászkaraf@szomjenő-Alsón tudnak megengedni maguknak, ahol a fantasztikus ped asszisztensi végzettségével helyben nem talál semmit, de 50 km-t nem tud ingázni gyerekek mellett, hát még úgy lehúzni 8 órát, hogy odaérjen a bölcsibe. Ekkor legalább egy apuka van valahol, ha nem is mint apuka, de mint családfenntartó mégis ott van, és szűkösen ugyan, de kijönnek. De mi van akkor, ha apuka holnap megunja az egész cécót és beközli, hogy qrvára nem erre gondolt, hogy marhára unja, hogy egész életében robotol hajnaltól késő estig heti 6 napot és ő lelép? Mivel a házasságok 60 %-a válással végződik, ezért nem is elképzelhetetlen. Persze, mindenki úgy ugrik bele egy házasságba, hogy holtodiglan holtomiglan, csak azért a való életben valami félremegy, és az egyik megunja. És ez a jobbik eset, mert ekkor még azért némi gyerektartásra lehet számít, ne adj Isten valamiféle osztott felügyeletre, de mi van, ha apjuk hazafele karambolozik és urambocsá' lebénul? Hogy legyen otthon még egy valaki, aki szinte 24 órás felügyeletet meg kiszolgálást igényel, de nyilván anyukának továbbra sincsen semmi a kezében, amivel kapkodnának utána legalább egy részmunkaidőben és ilyenkor megy a sírás a Fókuszban, ahol persze nagyon szívhez szóló, hogy a világ legjobb édesanyja kiteszi szívét és lelkét a családjáért, csak arról sosem beszélgetünk, hogy mi az isten nyiláért kellett kiköltözni az isten háta mögé, ahol nyilván nincs munka, minek kellett nulla végzettséggel nekiindulni a gyerekpotyogtatásnak, minek kellett az első után még 2-t bevállalni, ha már ott látható volt, hogy nem jó az irány, mert alig jut bármire, minek kellett minél messzebb vonulni bárki rokontól, aki esetleg néha tudna segíteni, és egyáltalán: minek kellett mindenáron az a nagy családi ház, ha egyszerűen annak fenntartása, még apjuk munkája mellett is gondot okozott?

Én úgy látom, hogy ez társadalmi szintű probléma, és nem a gyerekek számától függ. Ismerősi körben is van olyan, akik úgy vettek most belvárosi 200 nm-es ingatlant, hogy apuka tanul (valamilyen szerelőnek, egyelőre más végzettsége nincs), anyuka meg adminisztrátor. Egyszerűen láttam magam előtt leperegni ezt a sémát, amit fent felvázoltam. Értem, hogy vágynak a nagy kertes otthonra, én is iszonyatosan szeretnék, de azért a nettó 120 ezres keresetből be lehetne látni, hogy ez nem nekik való.

Hat mondjuk annyi gyereket kene vallalni akiket nem ugy lehet eltartani, hogy apuka hajnaltol keso estig heti 6 napot robotol. Azert az senkinek nem jo, es anyagilag lehet megeri, de hianyozni fog az apa a csalad eletebol, es meg fogja unni, hogy o csak egy ketlabon jaro atm. Arrol nem beszelve, amit itt paran mar emlitettek, hogy sok a keregeto. Csak mert 5 gyereket csinaltak 4 ev alatt, senki nem fogja oket megsajnalni es eltartani oket a szuleik helyett. Amugy sem allambacsira meg a sok adofizetore kellene testalni a gyerek ellatasat.

En 26 eves vagyok, van egy hazam, fizetem a hitelet. Jogositvanyom folyamatban, stabil munkahelyem is van. Tavaszra tervezzuk az eskuvot a parommal akivel addigra 3 eve leszunk egyutt, neki is vannak hitelei. Nekunk nem opcio a babavaro, vagy a csok, tehat mi megallunk egy gyereknel.