Egy magamfajta személynek való egyáltalán gyerek?

22 éves vagyok, elég fiatal kinézetű kinézetű olykor gyerekes felfogású. Még szülővel élek sajnos nem vagyok teljesen önálló néha kell segítség nekem. Munkahelyem már van jelenleg, de úgy érzem egyedül nem tudnék feltétlenül boldogulni. Háztartást önállóan biztos nem tudnék vezetni.

Párom sincs, nem volt még sose barátnőm (de akarok). Viszont ha lenne azon gondolkodom érdemes lenne-e gyereket vállalnom. És szeretném megtudni milyen érzés a szex (de jó lenne).

Nem tudom anyagilag, és felelősségi szempontból megérné-e nekem. Félek, hogyha vállalnám lehet nem tudnám megfelelően felnevelni és rosszat tennék.

Viszont másrészről egy gyerek nagy boldogság lehet, főleg a szülők részéről. Én is szeretnék boldog lenni, és talán életet adni valakinek. Nem tudom milyen érzés lehet biztos nagyon megható, ha az anyának és az apának ott van a karjában az ő "teremtményük". Viszont lehet jobban járnék ha nem lenne utódom, nem szeretném ha miattam boldogtalan, nem teljes gyerekkora lenne szegénynek. Ha nem lesz gyerekem akkor nem lesz gondja annak a bizonyos léleknek gondja sem, mert nem fogom létrehozni, vagyis ha nem létezik nem lesz gondja sem. Talán lehet az a baba valaki mások ajándéka lesz majd.

Ez a nagy dilemmám, hogy legyen vagy ne legyen utódom a jövőben? Ki mit gondol?