Egy magamfajta személynek való egyáltalán gyerek?
22 éves vagyok, elég fiatal kinézetű kinézetű olykor gyerekes felfogású. Még szülővel élek sajnos nem vagyok teljesen önálló néha kell segítség nekem. Munkahelyem már van jelenleg, de úgy érzem egyedül nem tudnék feltétlenül boldogulni. Háztartást önállóan biztos nem tudnék vezetni.
Párom sincs, nem volt még sose barátnőm (de akarok). Viszont ha lenne azon gondolkodom érdemes lenne-e gyereket vállalnom. És szeretném megtudni milyen érzés a szex (de jó lenne).
Nem tudom anyagilag, és felelősségi szempontból megérné-e nekem. Félek, hogyha vállalnám lehet nem tudnám megfelelően felnevelni és rosszat tennék.
Viszont másrészről egy gyerek nagy boldogság lehet, főleg a szülők részéről. Én is szeretnék boldog lenni, és talán életet adni valakinek. Nem tudom milyen érzés lehet biztos nagyon megható, ha az anyának és az apának ott van a karjában az ő "teremtményük". Viszont lehet jobban járnék ha nem lenne utódom, nem szeretném ha miattam boldogtalan, nem teljes gyerekkora lenne szegénynek. Ha nem lesz gyerekem akkor nem lesz gondja annak a bizonyos léleknek gondja sem, mert nem fogom létrehozni, vagyis ha nem létezik nem lesz gondja sem. Talán lehet az a baba valaki mások ajándéka lesz majd.
Ez a nagy dilemmám, hogy legyen vagy ne legyen utódom a jövőben? Ki mit gondol?
A kör nem meghatározó abban, ki mennyire gyerekes vagy sem.
23 éves nő vagyok, mégis képes vagyok másról gondoskodni. Ugyan én nem szeretnék annyira gyereket, párom idővel igen.
Én még ugyan tanulok, de kiveszem az otthoni munkából bőven a részem. Mind a női, mind a férfi feladatokat el tudom végezni.
Sajnos ez neveltetés és ffogas kérdése, ki mennyire érett..
Ilyen szinten ne akarj még kapcsolatot, mert tönkremenne a dolog. Nem vagy kész rá, hidd el. Nekem volt olyan exem, akiért megtehettem mindent, ő nem törődött velem, gyerekes volt. Nem egy nőtől fogsz megkomolyodni... :/
Majd 5-10-akár 15 év múlva lehet aktuális neked..
Nőkent is minimum 5 évet mondanék…nemhogy férfikênt..
Ilysnkor én nem is akartam egyáltalán gyereket..munkám sem volt..ekkor ismertem meg a férjemet..
Most mégis a 3. Babát döntöttük el..így 13 év után…
Tényleg nem bántásból, de miért ne tudnál háztartást vezetni?Mi kivitelezhetetlen szerinted?Miben szorulsz segítségre?
A gyerekvállalás kőkemény 0/24-es meló.A háztartás vezetés a gyerekneveléshez képest lófütty.
Ne vállalj még gyereket, ráérsz 10 év múlva, addig szerezz barátnőt, és tanulj meg minden fontos dolgot.
A háztartásvezetés, főzés,napirend,takarítás, stb, mind tanulható dolog.Mindenről találsz a neten ingyenes anyagokat,videókat.Ha családot, gyereket akarsz, azért tenni kell.Magadon kell dolgoznod, hogy igenis, önálló akarsz lenni.
"Ha nem lesz gyerekem akkor nem lesz gondja annak a bizonyos léleknek gondja sem, mert nem fogom létrehozni, vagyis ha nem létezik nem lesz gondja sem."
A felsorolt indokok közül ez az egy, aminél valójában a gyerek nézőpontjából gondolkodtál, vagyis megkérdőjelezted, hogy ő jól járna-e azzal, ha megszületne. És ez az, ami valóban fontos. Gyereket nem azért kell vállalni, hogy boldoggá tegyen téged. Az a minimum, hogy ő ne szenvedjen. Amíg ilyen bizonytalan vagy abban, hogy képes lennél-e mindent megadni neki (pszichésen, érzelmileg és anyagilag), addig ne vállald.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!