Két gyerek közül választhatsz, melyiket választanád?

Autista(de ez nem látszik, több diagnózisa is volt, az adhdt most vették el, miután nem hatottak az adhds gyógyszerek, meg teljesít órán, ja hát akkor mégsem az, így tűntek el az előző kódjai is, senki sem mondja meg, hogy autista, mert nem olyan, azon kívül, hogy zsémbes és azt hiszi jobban tudja a dolgokat, de magas is az iqja.. szóval nemtudom, látom, hogy más egy kicsit, ez tagadhatatlan, alacsonyabban van az ingerküszöbe és gyorsabban kapja fel a vizet, régi sérelmekre is emlékszik és megtartja őket, meg kevésbé tapintatos a gyengébb képességűekkel, frusztrálják őt, de amúgy semmi extra a gyerek, nem dühöngő őrült, csak túlreagálós, könnyen frusztrálódó). Viselkedésre való nyugtatót kapott minimális adagolásban, mert néha verekszik, ha ingerült kiabál a tanárra is, de nem neki, hanem csak indulatos, de nem sérteget meg ilyesmi, csak hangosan fejezi ki a sérelmeit, amiből neki több van, mint másoknak.. nem mond csúnya szavakat, nem rongál, nem okoz sérülést, és a többi gyerek(a problémásak csoportja) is verekszik annyit, amennyit ő, kollektívan egy csoportnak az osztályon belül 3as a magatartása, ők a "problémás" gyerekek, az enyém is ide tartozott. Néha visszabeszél, de dolgozik órán, ha végzett akkor nehezebben foglalja el magát, de helyén marad, és csendben van, nem kiabál be meg ilyenek, szorgalma meg aktivitása mindig jó volt a tanár szerint is. Ovi óta "nehezen tartja a szabályokat(ha ideges, és sokszor ideges), verekszik néha, kiabál, feszültség van benne, gyerekekkel konfliktusai vannak(de vannak nagy kibékülések is), ilyenkor kilép a helyzetből, dühös, néha odacsap" ez mind igaz, ha ingerült, és hát gyerekek közt sokszor van konfliktus, ami miatt ingerült, jól összevesztek, utálták egymást, majd egy-két nap vagy néha pár óra és kibékültek, puszipajtások lettek, majd megint konfliktus, néha akivel nem ment a békülés, jó sokáig hónapokig fújtak egymásra. Ez a folyamatos hullámzás jellemző rá, akár naponta többször vált, van, hogy egy két hét tök jó, nincs rá panasz, máskor ég a fejem, hogy odadobta a radírját, vagy rácsapott, vagy gúnyolta a másikat, vagy ilyesmi. Szóval tényleg nehezebb természete volt, de volt jó oldala is. Sosem tudott a viselkedése miatt 4 óránál többet járni közösségbe, így sosem tudtam dolgozni sem.

Játszik így is, de tök más a gyerek, talán kicsit kevesebbet nevet, kevésbé aktív, ha nem tudnád az előzményeket, nem tűnne fel, hogy más, "átlagos, lassabb, magánakvalóbb".. Így gyógyszerrel kevésbé mérgelődik és veszi magára a dolgokat, szóval nem jön negatív a tanártól, nem sok vizet zavar a gyerek bent, de nem is dőlnek belőle az élmények, jók-rosszak vegyesen, mint korábban. Még az elején vagyunk az egésznek és megvisel a változás, mintha másik gyerekem lenne.

Úgy érzem így könnyebben be tud illeszkedni az iskolarendszerbe, csak rosszul érzem magam, hogy megváltozott, hiszen olyan sokáig volt aktív, sokat beszélős, magas érzelmi hőfokokat megélő, valamit mindig csináló gyerek. Érzem, hogy van előnye, de hátránya is. Ahogy az alapverziójának is volt mindkettő. Persze rám nézve csak előnye van, végre kezdődhet az én életem is, lehet munkám, el tudok menni bárhova, lehet párkapcsolatom is, ezt a rossz érzést leszámítva semmi negatív nincs, de hiányzik az előző gyerekem, aki kipattant reggel az ágyból és tele volt energiával, csinálni akart valamit, akart suliba menni is. Most olyan, mint a többi gyerek, lassan nyitja a szemét, nehezebben ébred, még álmos(éjszaka kell bevenni a gyógyszert), nincs kedve felkelni, menni valami jó programra, ha van is, nem látod, csak mondja, hogy van kedve, de nem mozdul rá egyből, nem aktív, nem tudom máshogy mondani, nem csillan fel a szeme, nem mozdul rá egyből, mint korábban, nem "gyors" és nem él meg olyan érzelmi mélységeket és magasságokat, mint korábban, hanem "kiegyensúlyozott", minimális eltérés van, ha jól érzi magát, és minimális, ha rossz, és lassabb. Átlagos gyerekekhez képest nem lassú, tehát nem nyáladzó gondolattalan szedált zombi, de az előző állapotához képest ez az átlagos viselkedés is olyan érzés számomra.

Borzalmasan érzem magam az egésztől. Annyi előnye van, hogy bármikor abba lehet hagyni, és akkor visszatér az előző gyerekem(elvileg). Tehát ez nem ilyen kötelező dühkitörések miatti elrendelt nyugtatózás, mint amit sokan gondolnak, ha felmerül egy probléma, a doki ajánlj, hogyha szeretnénk, van ilyen lehetőség is, felsorol párat, te pedig választhatsz belőle, addig, amíg szeretnéd(az utasításokat betartva, összevissza ugye nem lehet szedni őket), bármikor abbahagyható vagy elkezdhető, a szülő dönt. Lekopogom, hogy az étkezéses dolgon kívül más mellékhatása egyelőre nincs.

Kimaradt, hogy ez az új iskolája, oviból is kettőbe járt, és bölcsiből is, már ott is kellett a váltás. Nem akartam új sulit évente, és nem is vette át más, át kellett jelentkeznünk, hogy az új körzetes fogadja, de az is úgy, hogy megmondták, hogy nem vennék fel, ha nem lenne muszáj. A tankerület felajánlotta a szegregált sulit, mert nincs megoldás ilyesmire.

Szóval rossz magatartású okos gyerekkel a rendszer nem tud mit kezdeni, és a jó kezdés után itt is jöttek a gondok, nem akartam, hogy rosszabb legyen a helyzet. A gyerek most beteg amúgy, és épp legózik, de amíg korábban legózáskor is beszélt, most csend van, csak hallom, hogy turkál és épít.