Mindent elmagyarázol a gyerekednek, ha nem ért egyet, vitázol vele?

Ha hívom, és nem szeretne jönni, akkor elmondom, hogy én meg szeretném, mert szeretnék mondani valamit. És ha erre azt mondja, hogy "de nekem ez fontosabb"(amit most csinál). Szóval keresi a kibúvót, magyarázatot, hogy miért neki legyen igaza, vitatkozna, hogy igaza legyen. Nem kérdeztem, hogy akar e felvenni, mondom neki, mire megkérdezi miért, mire ő nem fázik, nem fog fázni, neki nem kell, szerinte nem fog esni, meg ilyenek. Utálom, hogy mindent magyaráznom kell, és ahelyett, hogy elfogadná a rövid magyarázatot, belemegy a részletekbe, és általában az az érve, hogy "az én testem, én jobban tudom"(nem tudja jobban), "szerintem meg nem úgy lesz".

Borzalmas más, csupa vita, pedig nem érzem, hogy bármit meg kellene vitatnom valakivel, aki 10 éves sincs, a belátási képességeihez meg ehhez mértek. Ja, ráhagyhatnék dolgokat, nagyon ritkán szoktam, de általában nem megy, ezeknél meg nem nagyon van kompromisszum. Pl hozz egy könyvet/játékot, mert unatkozni fogsz. Mi a kompromisszum, ha ragaszkodik ahhoz, hogy nem fog unatkozni, de én szenvedek majd a vinnyogásától, hogy unatkozik a 3 órás vonatúton és nekiáll rendetlenkedni unalmában? Ő ragaszkodik ahhoz, hogy jobban tudja, mert róla van szó.. Evésnél is, ha nem esik ebédet, következő étkezés a vacsora, nyilván nincs nasi, és én szívok, hogy nyafog, hogy éhes, és én vagyok a szemét, hoyg nem adok neki semmit. És nem elég neki egy alkalom, hogy tanuljon belőle, és ha magyarázatnál felhívom a figyelmét, hogy múltkor is így szerinte "most nem így lesz", ha meg mondom, hogy sokszor volt így, kapásból tagadja, hoyg nem is..

Szóval ilyenek vannak, vitatkozik, és a legtöbb helyzetben nincs kompromisszum, mert vagy csinál valamit, vagy nem. Vagy pl nem mos fogaat, mondom neki szúvas lesz, azt mondja nem, mondom egytől tényleg nem, de ki fogod hagyni legközelebb is, azt mondja dehogy, hát másnap se akar, és akkor az "csak" két nap fogmosás nélkül, majd harmadikon mos, csak most ne kelljen, két napból nem lesz gond.

Szóval ilyen gyerek. Értem én, hogy értelmes de ennek úgy kéne működnie, hogy mondok valamit az ő érdekében, ő meg megcsinálja, mert még kicsi ahhoz, hogy felfogja a hosszútávú ok-okozati összefüggéseket.

Tipikus ilyen még a ne ugorj ki a hintából, ha gyorsan mész. Ugrott ki, jól be is verte a fejét, üvöltés volt, nem tanult belőle, most majd ügyesebb lesz és nem üti meg magát.. Mindig azt akarja kihozni, hogy ő jobban tudja. Magyarázattal ezekből csak vita van, nem tudom miért nem tudja, hogy én jobban tudom, mikor már annyiszor bebizonyosodott. Az ő érdekében mondok mindent.. mert én jobban tudom, mi az érdeke, mint ő.

16os, nem jók a belátási képességei, azért mondom neki, mit kell csinálnia, mert magától nem csinálja, és én hallgatam a nyafogást, mint ahogy írtam is, hogy "unatkozom, mit csináljak" ha pl nem hozott könyvet. Ha meg megmondom, hogy javasoltam, hogy hozzon, legközelebb eszébe juthatna magától, na akkor szól, hogy ne csesztessem. Pont az a bajom, hogy nem csinálja, ami jó neki, ezért elmondom, és ha elmondom, nem akarja csinálni/mérges miatta.

De végülis lehet, hogy hagyhatnék megint neki ilyen lehetőséget "előre gondolkozni", nyár eleje óta nem hagytam szabad döntést. Most megnézzük, úgyis be kell menni a városba, kíváncsi vagyok hoz-e valamit az útra, elmegy-e mosdóba, mert én nem fogok éttermet keresgetni, hogy bemehessen valahova pisilni.. Most reggelizni nem akart megint, mert nem volt éhes, pedig megcsináltam, amit kért.. most kíváncsi leszek meddig húzza ebédig kaja nélkül.

Amúgy mióta 3-4 éves volt, azóta ilyen, kicsinek is ez volt, és most is. Szerintem is önállóságot akar, dehát nem képes jól dönteni, és a döntései rám is hatással vannak. Pl öltözzön fel, halogatja, nem tudja mit vegyen fel, segítség nem kell, aztán az utolsó 5 percben oldjam meg én helyette.. Ilyen még néha most is van.