Családos nőként, férfiként, vagyis anyuka és apukaként, hogy állsz az énidővel, a szórakozással, a barátokkal, a család mentes lazulással, amikor csak magaddal foglalkozol?

Öt éves a nagyobbik gyerekünk, 6,5 éve vagyunk egy pár.

Van közös időnk, amikor kettesben vagyunk, és mindkettőnknek van énideje is, ami nem fix, hanem igény szerinti.

Az "elengedés" szó mondjuk irritál engem nagyon, a páromnak is (ő a férfi) mondom, hogy nem kéretőznie kell. Ő inkább elmászkál a haverjaival, isznak egy sört munka után, moziba mennek, kirándulni, koncertre. Nekem meg otthoni énidőre van szükségem, amikor csendben és nyugalomban tudok olvasni.

28N, 36F

Páromat elengedem igen (Fradi meccsre megy csak).

Én sehova nem tudok elmenni. 4.5 éve voltam utoljára Quimby koncerten. Azóta semmi. Jó,ők nem is játszanak már együtt. De egy hiperkarmát bevállalnék,ha jönnének erre (nem fognak sajnos).

Ma elmentünk a Vidor Fesztivál keretein belül Kőhalmi Zoltán előadására. 4.5 év után az első kimozdulásom volt.

Ok: a gyerek auti,nem marad el senkivel. Plusz műszakolunk. Valamint "idegen" városban lakunk,nem ismerek senkit.

Nekem az "énidő" az,ha haza vonatozhatok anyukámhoz vasárnaponként. Ott van a kutyám és a kertem. De a gyerekkel természetesen. Ő egy elmaradhatatlan hozzávaló minden programomhoz.

Mi 6 eve vagyunk házasok, a kisfiunk másfél eves es úton a kisteso. A ferjem itthonrol dolgozik; sajnos ő napközben csak a mi fejünket latja, ami sokszor nehéz neki, mert a kisfiunk miatt nem tud a munkájára koncentrálni, mert sajnos nincs egy külön szoba ahova el tudna vonulni, igy tavaly kb nyár óta,mióta picit nagyobb a fiunk, az egyetlen alkalma, hogy kicsit kiszakadjon a mókuskerékből, hogy az esti furdetes utan heti 1-2 alkalommal elmegy a barátaival beulni valahova vagy koncertre, esetleg valami buliba néha. Ez az “elengedem” kicsit furcsán hangzik, hisz ok, hogy felelőssége van, de ugyanakkor felnőtt ember es inkább legyen boldog es kikapcsolt ettől, mint “nem elengedni” es depressziós lelki beteg, mert még kollégái sincsenek, akiket lát.

Miután befejezte a munkáját késő délután vagy kora este a vacsora elott, (vagy esetleg ha ugy alakul, napközben vagy reggel is) minden nap szinte kivétel nelkul elviszi a fiunkat 1-2 órára a játszótérre vagy ide-oda, hogy en tudjak pihenni, nyugiban lezuhanyozni, dolgozgatni (ami a hobbim) es a lelkemre köti, hogy ne házimunkát csinaljak olyankor. Egyébként ha igényem lenne ra, akkor bármikor meg tudná es akarná oldani, hogy elmenjek egyedül ide-oda. Mentem már pl este koncertre vagy baratnovel találkozni mióta a fiunk kicsit nagyobb es nem csak cicivel tud aludni, hanem apukájaval is.