Mivel nyugtatjátok magatokat, hogyha valami(k)ben le van maradva durván a gyereked?

Hát én azzal nyugtattam magam, amit mindenki mondogatott, hogy minden baba máshogy fejlődik, túl aggódós anyuka vagyok, és nem hasonlítgattam másokhoz.

(Sajnos nálam nem jött be...)

Azzal, hogy másban viszont jobb, mint a kortársai.

Mindenki másban jó és az emberek nem egyforma képességekkel rendelkeznek. Sosem dőltem be azoknak a (fizetős fejlesztéseket áruló) kijelentéseknek, hogy egy bizonyos területen lemaradó gyerek minden másban is le fog maradni amiatt az egy dolog miatt.

Ahogy az első

Aztàn vittem a fejlesztőbe.

Behozta, viszont egyértelmű, hogy neki is zokra kell ráfeküdni, amiben jobb majd.

Nem problémás, és még csak nem is alacsonyak a képességei ( sőt)

Emiatt nekem még az autizmus is felmerült.. (van is a családban)..

Szóval engem mindenki nyugtatott, hogy ráér stb

Én voltam csak ideges, aztán nekem lett igazam.

Másban is volt ilyen (szervi) vègül a gyerekorvost is càfolva valóban szakorvos is megállapította a a rendellenességet.( szeme)

Műtik is.

Ha nagyon le van maradva, akkor azzal nyugtatom magam, hogy hordom fejlesztésre.

Ha olyan dolog, amin nem fog hatni(viselkedés), akkor azzal, hogy "majd kinövi" meg ugye az előnyeivel, miben ügyesebb, és ami a legnagyobb megnyugtatás, hogy úgy érzem megtettem mindent, amit emberileg lehetséges. Így nincs lelkiismeretfurdalásom és könnyebb elfogadni a dolgot.