Mit bántál meg a gyereknevelés során?

A kiabálást, hogy sokszor nem tudtam önkontrollt gyakorolni magam fölött (de a gyerekektől bezzeg elvárom). Mostanra sokkal jobban megy, megtanultam, hogyan legyek türelmesebb, de szinte mindenegyes kiabálást, ami nem életet mentett, hanem a feszültség nőtt nagyra bennem, azt bánom.

A nagyobbik gyerekem esetében bánom, hogy nem vettem Adamot-hintát. Illetve azt is bánom, hogy azt gondoltam, hogy én tudom a legjobban, hogy mi a jó neki, az apjánál is jobban, pedig ő is teljes értékű szülő. A nagyszülőkkel is közöltem, hogy nekik már volt lehetőségük felnevelni a sajátjukat, a mi nevelésünkbe ne szóljanak bele, pedig csak jót akartak. Szerencsére még talán időben észbekaptam, és a nagyobbik gyerekem 2,5-3 éves kora óta egészen máshogy állok mindenki máshoz, aki a gyerekeink életében aktívan részt vesz.

A nagyobbik gyerekemnél az alvást is hagytam elharapódzni. Sokkal előbb határozottabbnak kellett volna lennem vele, és nem kicsinálni magam mellette a 6-8 ébredésével. De akkor azt gondoltam, hogy ezzel teszek jót mindannyiunknak.

Sokszor sajnálom hogy nem írtam babanaplót.

És azt hogy sokszor türelmetlen voltam/vagyok.

Hogy nem voltam szigorúbb velük, hanem a most divatos liberális gyereknevelési elvet követtem és gyakorlatilag a fejemre nőttek.

Ha vissza tudnám csinálni, biztos nem így tennék!!