Mit tegyek, hogyha nem tudom összeszedni magam szülés után?
Tervezett baba, mindketten akartuk a gyereket.
A terhességem alatt sokat sírtam, nagyon elpuhultam érzelmileg, azt mondták a hormonok miatt van, szülés után majd elmúlik.
Most nem múlt el. 9 hete született a babám, és sokat sírok. Van, hogy van oka (kimerültség, fáradtság, sír a baba és nem tudom megmyugtatni), de van, hogy csak ülök és potyognak a könnyeim.
A férjemnek már a kórházban mondtam és le is írtam messengeren, hogy mit várok tőle: vegye ki a részét a gyereknevelésből tisztességesen, a házimunkából, dicsérjen, csak úgy mondjon nekem szépeket, a szokásosnál is többet ölelgessen, puszilgasson, bújjon oda hozzám.
Ezt meg is tette, de nekem ez nem tetszett, mert olyan robotszerűen csinálta, és sokszor rá kellett szóljak, hogy adjon puszit. Amikor ölelt, akkor nem ölelt szorosan magához, amikor mondtam neki, hogy bújjon oda hozzám, csak a karját tette rám. Előtte nem így volt. Hajlamos vagyok túlságosan túlgondolni dolgokat (ez is szülés-terhesség óta van)
Tegnap összevesztünk, mert megint sírtam. Rám kiabált, hogy szedjem össze magam. De nem tudom összeszedni magam. Ha sírnom kell, akkor nem tudom visszatartani egyáltalán. Mit tegyek?
Miért, szerinted a férje meddig fogja ezt elviselni?
"nem ölelt elég szorosan" Vicc:D
Lehet mindent is a baby bluesra fogni, de nevetséges az ember személyiségét is azzal magyarázni.
Nem a kérdés kiírója itt a szenvedő, hanem a gyereke és a férje.
Kérdező, próbálj meg erről minél többet beszélni a férjeddel. Személyesen, ne messengeren. Ez a rész nekem is elég wtf, ha a gyerekvállalás előtt nem beszéltetek ezekről, akkor már régen rossz, ha meg beszéltetek, akkor teljesen felesleges volt egy ilyen rossz alaphangulatot adni a hazatéréseteknek ezzel az utasítgató üzenettel.
Ő magától nem segít? Magától nem ad gyengédséget, hogy ezeket így ukázba kellett adni neki? Mert ha eddig sem ilyen volt, akkor parancsra sem lesz hirtelen ő a tökéletes romantikus férj.
Szerintem ne puszit kérj tőle, mert úgy persze, hogy nem lesz őszinte. Inkább beszélj neki arról, hogy mi folyik most a lelkedben, és hogy nehéz neked ez a helyzet érzelmileg. És persze hallgasd meg őt is ha van valami problémája.
Hűha, hát pedig össze kell kapnod magad, ha kell pszichológus segítségével.
Te
Menjetek minden nap sétálni, friss levegőre, ha fáradt vagy, aludj a babával-tudom tudom, de a háztartás megvár.
Leírtad a férjednek mit vársz. És te csinálod ezeket, te átöleled csak úgy, te megdícséred, te odabújsz hozzá egy puszira?
Sürgősen szakember.
Ez már nem a normális kategória.
Tényleg segít, tapasztalat
Hány éves vagy kérdező ezt lehet tudni?
Lehet, hogy te nem voltál igazán érett erre az anyaságra hisz valljuk be azért nem az a cukormázas pónipuki mint ahogy azt a közöségimédiából folyik. Vegyél egy mélylevegőt tudom nehéz, de egy 9 hetes babát fél órára ott lehet hagyni apának és sétálj egyet egyedül akárcsak a sarki boltba. Már az is jó érzés lesz. Vagy délután vigyétek együtt a babát sétálni. Ezen kívül keress egy pszichológust nekem már terhesség alatt is volt nehogy becsavarodjak. Nem rossz dolog az ha van. Minden anyának szüksége van segítségre és megerősítésre de a férjednek is, én is sokszor voltam sárkány, hogy mindent is 100x elkel mondani de azért nem ilyen dolgok hogy, hogy ad puszit … kicsit próbálj megnyugodni és bízni benne meg magadban is, nem egy puszitól leszel jobban (szerintem) hanem ha pl együtt fürdetitek az a kis babyt akit összehoztatok.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!