Nagynéniknek, nagymamáknak kell írni, hogy látni szeretnék a gyereket, vagy anyukának kell puncsolni, hogy mehessenek hozzájuk?

Tipikus "Ha te nem keresel engem, akkor én minek keresselek?" esete, azzal a különbséggel, hogy én eleinte kerestem őket, aztán amikor számomra is egyoldalúvá vált nagyon a dolog, akkor nem írtam, nem hívtam egyiket se.

Válás után mindenki elmondta férjem rokonságából, meg baráti társaságából, hogy rá mindig számíthatok, stb. Aztán ez csak duma volt, nem így lett, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy csak duma.

Most kesereg a nagymama meg a nagynénik, hogy nem viszem le hozzájuk a gyerekeket soha - mintha csak én vihetném le őket, mintha ők nem jöhetnének, mitöbb: eltiltottam volna tőlük. Nagymama kesereg a facebookon, mindent kiírkál, két "régen minden jobb volt"-os témájú poszt között kiírja, hogy soha nem látjatja az unokáit.

A nagynénik is dettó, miért nem keresem őket. Barátok is: miért nem viszem le a gyerekeket játszani?

20 km-rel költöztünk arrébb, 20 percenként jön a busz, és minden egyes órábam megy visszafelé is busz.