Valaki körül tudja írni, el tudja magyarázni azt az eufóriát, amit akkor érez a legtöbb anya, amikor megszületik a babája?

Volt olyan gyerekkorodban, hogy karácsonykor alig vártad, hogy kicsomagolhasd az ajándékodat, és mikor végre megtörtént, akkor láttad, hogy pont azt kaptad, amire vágytál nagyon? És utána amikor megláttad, nem tudtad hirtelen, hogy örömödbeb ujjongj vagy sírj, így végül csak ültél ott és nézted döbbenten alig merve elhinni, hogy valóban a kezedben tartod azt, amit annyira vártál? Na, kb. ilyen érzés.

Egyszerre érzel ilyenkor megnyugvást, döbbenetet, hatalmas örömöt, némi pánikot és minden még jól meg van fűszerezve egy jó nagy adag fáradtsággal,amivel nem is igazán foglalkozol, mert ott van a kezedben az a kis lény, akit már régóta vártál.

🤣🤣🤣császáros voltam.

Megmutatták a babát és csak azt éreztem mikor lesz vége ennek🤣🤣🤣 fel se fogtam a szitut.

Nem volt euforikus élmény!

Én amiatt éreztem eufóriát, hogy véget ért egy másodperc alatt az extrém fájdalom.

Tudom, majd lepontoznak, de közvetlenül a szülés után én tényleg csak erre bírtam gondolni, hogy végre valahára vége és nem fáj. (22 óra vajúdás +2 óra kitolás után)

Amikor már kicsit összeszedtem magam, akkor meg nem volt eufórikus, csak nézegettem a fiam, hogy pici és trutyis, fura a fejformája, és nem tudom mit kell csinálni aranyóra alatt és mit csináljak ha sírni kezd? 😂 Közben meg folyamatosan csordogált belőlem a vér, és féltem, hogy kifolyik alul a padlóra (utólag jöttem rá, hogy tettek alám valami betét lapot, az felszívta).

Nekem pár nap után jött az eufória, hogy milyen szép ez a gyerek és jó ránézni. ❤️

Ez veszelyes játék. Ne akard nagyon pontosan előre elkepzelni, mit fogsz majd érezni, mert elvárás lesz belőle és szinte biztos, hogy csalódott leszel. Sosem olyan, mint amilyennek elkepzeled.

Nekem nem eufória volt. Olyan volt a kisfiam a hasamon, mintha mindig is ott lett volna velünk. Semmi nagy erzelem vagy sírás. Egy percig csak nezett melyen a szemembe, én meg csak valami nagy természetesseget ereztem. Mintha mindig is ismertem volna. De eufória meg örömkönnyek, ilyesmi nem volt.

Egyetértek a 4-es válasszal.

Mindenhol azt olvastam hogy szerelem első látásra meg hasonlók, de én ilyet nem éreztem, csak azt hogy az életem árán is megvédeném. Ettől iszonyúan befordultam,mert azt éreztem velem van a baj, hiszen itt volt a tökéletes, egészséges babám,akit nagyon vártunk, aludni sem tudtam, csak nézegettem.

Amikor kibújt, akkor megkönnyebbülést éreztem hogy vége, itt van és minden rendben van vele.

Idővel megjött a szerelem érzés is, csak azért írtam le,hogy tényleg ne próbáld elképzelni az érzéseidet,mert a hormon gőzös első hetekben még pluszban mélyre taszithat,ha nem olyan lesz,mint amit elképzeltél.

Nekem sem volt eufória kifejezetten. Inkább olyan volt, mint mikor megrészegülsz az adrenalintól egy vadvízi evezésen. Megkönnyebbültem, nagyon, amikor végre kibújt és a fájdalom, a kényelmetlenség elmúlt, kb azonnal azt éreztem, hogy bakker visszakaptam a testem, szinte lebegtem a föld felett, olyan könnyűnek éreztem magam, ahogy átszaladtam a szülőszékből az ágyba a babával a kezemben. De se örömkönnyek, se nagy szerelem első látásra nem volt. Inkább a fizikai oldalnak örültem, hogy végre vége (az utolsó hetekben már nagyon elegem volt a terhességből).

A babának persze örültem és hihetetlen érzés volt végre a kezemben tartani, de csak néztem és csodáltam és így elvoltam vele, nem volt sírás meg különleges kapocs meg mittudomén. Olyan... természetes volt, magától értetődő, hogy most itt van és fogom. Azon sem érzel eufóriát, hogy a karod ott van a válladon, és én kb ennyire éreztem természetesnek az ő jelenlétét is a mellkasomon.

Amúgy az első hetekben kicsit olyan volt, hogy hát ellátom, meg gondoskodok róla, de még nem igazán volt igazán kötődés meg kapcsolat meg mittudoménmi kettőnk között. Persze volt egy ilyen alap szintű szeretet meg ragaszkodás, de elsősorban inkább kötelességtudat meg amolyan robotpilóta-jellegű automatizmus uralta a kezdeti időszakot nálunk. Idővel ez változott, most már rajongok érte (mondjuk 2 éves kis huncutság, mostanra már kirajzolódik a személyisége is meg minden, így nyilván könnyebb érte rajongani, mint mikor csak evett és aludt), de a kezdeti időszakban kb csak volt, mint egy sok törődést igénylő szobanövény. Meg kellett ismernem őt is és az új önmagam is, hogy ez változhasson, valahogy nálam ez nem volt azonnali. Nem tartott sokáig, nem azt mondom, de nem azonnal történt meg a kapcsolat közöttünk. És ez is teljesen normális.