Bipolaris vagyok, egyszer azt erzem hogy azonnal teherbe akarok esni a paromtol aztan azt hogy evek mulva. Melyik erzesemre hallgassak?

Arra az érzésedre hallgass, hogy lehet, hogy soha nem akarsz.

Ilyen mentális állapotban nem szabad gyereket vállalni.

Nekem van az ismeretségi körömben bipoláris anyuka. Aki azt mondja, a bipolárisnak nem lehet gyereke, az azt sem tudja, mi az a betegség. Mi az ő vívódásukat, terhességüket nagyon szorosan végigkísértük. (Mellesleg az én anyám is az volt, teljesen egészséges felnőtt lettem).

Ami nagyon fontos lenne, hogy keresni kell jó szakembereket már a tervezési fázisban. Első egy genetikus. Ő elmodja a kockázatokat, mire kell figyelni. Azután egy pszichiáter és egy nőgyógyász, akik ha szükséges, össze tudnak dolgozni. Már jó előre olyan gyógyszerre váltani, ami terhesség alatt szedhető (ilyen van, de szoptatni viszont a legtöbb mellett nem lehet), ennek gondosan beállítani az adagját. Ha mindezekkel megvagy, akkor jön el az a pont, hogy elkezdhettek próbálkozni. Itt az említett esetben a félelem két tőről fakadt, egyrészt magától a szüléstől, másrészt a krónikus kialvatlanság miatt a betegség rosdzabbodásától. Az elsőhöz hasznos volt egy kis pszichoterápia, meg olyan tapasztalat anyukákkal való beszélgetés, akik nem azzal kezdték, hogy szét fogsz szakadni, belehalsz, meg ilyenek, annál is inkább, mert egyik sem igaz. Nekem pl csodálatos szüléseim voltak, bármikor szülnék egy következőt (fogok is egy negyediket nemsokára). Az érintett hölgynek is nagyon könnyű szülése volt, 3 óra volt az egész, és szépen helytállt.

A másik, a félelem a kialvatlanságtól, attól, hogy bármikor a betegség ideiglenesen rosszabbodik. Ezen az segített, hogy a férj folyamatosan biztosította arról, hogy bármi van, ő 100%-ban helytáll. És plusz a nagyszülők. Végül egyébként a mindennapokban az lett a recept, hogy apa éjfélig "ügyelt a babával", addig anya aludt egy másik szobában, utána csere, ha kelt a baba, anya ment ki. Persze mindketten kevesebbet aludtak, mint előtte, de napközben is lehet aludni a babával, és így semmi baj nem lett.

Plusz a baba szüléskor összeszedetr vmi fertőzést, ugye maga az a helyzet, hogy elviszik a gyerekeket egy inkoubatorba még mentálisan ép anyukákat is nagyon megvisel. Az anyuka nagyon példásan helytállt, azt mondja olyan erőt kapott valahonnan, mint még soha. És az a kezdeti ilyedtség nagyon megerősítette az anyai kompetenciáiban.

Összességében nem lehetetlen ezekkel a mentális betegségekkel a gyerekvállalás, de tény, hogy nagyobb tervezést, körültekintést igényel, mint hagyományos esetben. Mire mindezeken az előkészületeken végu

Igmentek, addigra kitisztul a kép számodra is, hogy mit szeretnél. De az nagyon fontos, hogy legyenek meg a megfelelő szakemberek, akik tudják, hogy mihez kell nyúlni, ha szükség van rá.

Ami azt illeti még, hogy sokan csak rossz példát tudnának mondani, amikor egy ilyen anya megnyomorítja a gyerekét, azzal egyetértek, hogy kezeletlen esetben ez egy átok a gyereknek. De kezelt bipolaritás semmivel sem rosszabb, mint bármely más szülő, és legalább 100x jobban odafigyelsz a hangulatváltozásaidra tudatosan, mint néhány hisztis vagy depressziós anyuka.

5

Érdekes mégis minden elhagyott,kidobott,megfojtott, etc.gyereknél előbb-utóbb kiderül,hogy az anyukának mentális betegsége volt..

Én bipolárisként nem vállalnék gyereket,meg egyéb mással sem.

Amíg egy icipici érv is szól a nem mellett, amíg a félelmeid ugyanolyan súlyúak, mint az, hogy a párodat boldoggá tedd egy babával, addig a helyedben nem hagynám meg a lehetőséget, hogy teherbe ess. Keress szakembereket, akik kordában tartják a betegséged és szükség esetén beavatkoznak majd. Ezzel együtt bőven nehezített terep lesz a baba, majd kisgyerek nevelése, ami több fős feladat. Emiatt csak akkor javasolnám, ha át tudod programozni az agyad, hogy felmerülő probléma esetén ne kétségbe ess, hanem az elérhető segítségek, megoldási módszerek ugorjanak be elsőként. Ha ez nem sikerül, akkor a legtöbb résztvevőnek kínszenvedés lenne a gyereknevelés. Bármilyen szomorú, és a párod vágya sem írja át ezt, enélkül neked szerintem nem kéne szülnöd.

(Két ételérzekeny gyerek kialvatlan anyukája vagyok, van némi fogalmam róla)

7-es: sajnos az értő olvasásban nem tudok segíteni, de írtam, hogy kezeletlen esetben ez nem jó, megnyomorít mindenkit. Kezelt esetben észre sem veszed, sőt lehet többen is vannak a környezetedben, akik azok, de fogalmad sincs róla. Nekem ilyen szülő gyerekeként van fogalmam róla, plusz a környezetemben van több mentális beteg, kezelt és kezeletlen is. Azonban az, hogy egyáltalán felmerül, hogy foglalkoztatja, hogy ez baj lehet, az máris mutatja, hogy tenni akar azért, hogy jó legyen. Én nem tudom egyesek egyébként honnan veszik a bátorságot, hogy kijelentsék akár azt, hogy vállaljon gyereket, akár azt, hogy ne. Max az lehet releváns, hogy adott személy az ő helyében mit tenne. El kell menni szakember(ek)hez, aki(k) az állapota, anamnézise, érzelmei, vágyai alapján releváns tanácsot tudnak adni, hogy az ő és a férje esetében mi jöhet szóba. Az én barátaimnál egyébként kaális a baba, de a donor petesejtről lebeszélte őket a genetikus, mert a skizoid bipolaritást nem tartotta kizáró oknak. De biztos hülye volt a kaális orvos, akinek ez a szakmája.

Ezt innen nem tudjuk megmondani, szakemberek kellenek. Mire minden oldalról minden kivizsgálás lemegy, az 1-1,5 év, addigra már tuti kiforrja magát az is, hogy a kérdező a szíve mélyén mit szeretne, és mi az, amit vállalni is tud.