Önzőség lenne, ha örökbe szeretnék a jövőben fogadni gyermeket úgy, hogy nekem lehetne saját is?

Nem önzés, de naivitás.

Ma már nem igazán vannak "otthonok", az állami gondozott gyerekek nagy része nevelőszülőknél él, és közülük csak minden tizedik örökbe adható (gondolom, őket érted "árvák" alatt). A többieket látogatják a szüleik.

Az örökbefogadással senki életét nem "teszed szebbé." Max. a sajátodat. Aki ezzel a motivációval vág bele, az eleve alkalmatlan, és baromira pofára fog esni (már egyáltalán, ha kap gyereket, ami egyáltalán nem biztos).

Szerintem bizonyos szinten önző dolog. Fehér, egészséges babára éveket várnak párok, akiknek nem lehet saját. Akik nevelőotthonban (nem árvaházban) élnek, őket általában nem lehet örökbefogadni, mert a szüleik valójában nem mondtak le róluk, csak alkalmatlanok arra, hogy neveljék őket.

Tehát két dologgal tudsz jót tenni: idősebb és/vagy roma és/vagy beteg gyereket fogadsz örökbe, vagy nevelőszülője leszel 1-2-3 olyan gyereknek, akiket nem lehet örökbe adni, de legalább addig sem otthonban élnek. Utóbbi keményebb, de bizonyos értelemben nemesebb feladat, de ők nem lesznek a te gyerekeid jogi értelemben.

Bocsi az off-ért, de miért nem engedik a karitatív célú örökbefogadást?

Nekem is megfordult a fejemben, hogyha nem találok párt, akkor örökbefogadok egy nagyobb 8-10-12 éves gyereket, hátha jobb élete lesz attól, hogy anyagilag jobb helyzetből indul (pl. járhat különórákra, nyaralni és ha felnőttként mondjuk kirúgják, akkor nem az utcára kerül, hanem haza tud jönni).

De ilyen korú gyereknél már azért az örökbefogadás nem pont ugyanazt jelenti, mint egy csecsemőnél, nyilván a saját szüleit fogja szülőjének tekinteni és én mindig is a mostohája leszek.

Ilyen esetben is kiszűrik a "karitatív célú" örökbefogadást?

Fingod sincs az örökbefogadásról.

Nem élnek gyerekek százai otthonokban, akik arra várnak, hogy szülőkhöz kerüljenek. Az ilyen gyerekekről ugyanis nem mondtak le a vérszerinti szüleik, így nem örökbe adhatóak. Ez nem valami elcseszett Twist Oliver sztori, hanem a valóság.

Évekig kell gyerekre várni, de van aki soha nem kap. Ugyanis sorban állás van, nagyon keményen. Ha elfogadsz roma származást, akkor kicsit kevesebb, de amúgy egészséges roma származású babára is rengetegen várnak. Ha nem kell, hogy baba legyen, azzal megint csak csökkentheted a várakozást, de egy idősebb gyerek hatalmas traumákat cipel, nagyon kemény a nevelésük, ugyanis kb kivétel nélkül problémásak lesznek, akik az állami rendszerben töltenek pár évet.

Senki életét nem teszed szebbé az örökbefogadással (max ideális esetben a sajátodat és a párodét). Minden nagyjából egészséges, 1-2 év alatti gyerekért harc megy. Ha nem te, akkor van száz másik pár, aki befogadná.

Te jó atya ég hogy lehet ennyi szemét ember itt fel nem tudom fogni..

Milyen szemét módon beleálltok a másikba érzéstelenül , megy a mocskolódás amikor a kérdező jó szívvel indulattal kérdezett vmit.

Elképesztő.

Pont ti nem vagytok alkalmasak a szuper okoskodó fejetekkel, azt gondoljátok milyen tanultak ,okosak vagytok.

Pomt neketek nem való .

Es pont az olyanoknak való mint a kérdező mert ö nem magáért akarja kivenni, nem magáért akar élni hanem a gyerekért!!

Ez nem elég, ennél több hova kell?

Ö igenis jó anya lenne, mert benne szíve lelke, ti csak az okoskodasotokat tennetek bele es a 100kony után is szar döntéseket hoznatok mert a gxerek érezné hogy nem SZÍVBŐL neveled hanem a nagykönyv szabályainak megfelelően.

Ez a különbség.

Kérdező sajnálom hogy elvették a kedved, de azért tart itt az ország ahol tart ,

Igenis ha még érzed hogy szeretnél gyereket vágj bele.

Anno:

A szüleim (többen vagyunk testvérek én a legkisebb) mégis úgy döntöttek amikor én 10eves voltam hogy nevelnének még 2kisfiút az árvaházból.

Két 3éves róma , szerintem 💯% róma mindkettő. Hát amikor megérkeztek sosem felejtem a pillanatatot.. az egyiknek latszott egy folyt a kis fején hogy be van törve, es sebes volt a lába mert már kis cipő volt rajta.. a másik nagyon félős volt, biztos megvolt az oka.. tehát mindig sírok ha ez eszembe jut.

18éves korukig nevelték a szüleim, es megtanították talpra állni őket. Mindig haza mehetnek unnepekkor vagy bármikor mint mi a többi testvérek is.

És akkoriba még nem kellett tanfolyam stb, minden zökkenőmentes volt.

Én nagyon boldog voltam mert kis tesókat akartam, ők még mindig szivesen mennek haza a szuleimhez, én ugyanúgy tesómnak tartom őket mert szeretem. Most már mindkettőnek csaladja van majdnem 23 évesek, es dolgoznak, az egyik autószerelő, a másik az építkezésben dolgozik és jó futballista kissebb csapatokba játszik.

Büszke vagyok rájuk.

Nem mondom jobb szülők is lehettek volna szerintem a szuleim, de en mint testvérük megpróbáltam mindig mellettük lenni es támogatni ahogy tudtam

Igaz sokszor nagyon nehéz volt velük mert picit másabb temperamentumuak, es a tanulás brutál nehéz volt, órákat ültem velük, de nekik másra volt tehetségük. Es a fizikai munka könnyebben ment nekik , ez van.

Most még en is 11év különbséggel fel nézek vhogy rájuk, és ez azért van mert szabadabbak vhogy és jobban mernek megtenni dolgokat mint én.

Tehát tökéletes szülő lehet sosem leszel, de ha szereted a gyereked akkor igenis örömet ad neked ,es meglesz az eredménye