Önzőség lenne, ha örökbe szeretnék a jövőben fogadni gyermeket úgy, hogy nekem lehetne saját is?

Ha felmerül a kérdés, hogy önzőség-e olyanokkal szemben, akiknek nem lehet, akkor ugye tudod a választ, hogy vannak elegen, akik "megmentik" őket?😉

Nem önzőség, ha mondjuk egy egy értelmi sérült 10 éves roma kisfiút szeretnél örökbe fogadni. Na, értük nem áll sorba senki, de valahogy úgy érzem, te nem rá gondoltál, inkább egy egészséges fehér csecsemőre.

Ahhoz először szerezz egy férjet, aki támogatja az ötletet (lehetőleg sterilt, mert ha neki lehet gyereke, akkor sajátot fog akarni, ha egyáltalán akar.) Azután végezzétek el a tanfolyamot, és várjatok 8-10 évet, hátha ajánlanak valakit. Garantálom, félidőnél elfogy a lelkesedés.

Nem önzőség (ugyan miért lenne az, kivel szemben? Jobb szót nem találtál?), de az örökbefogadás olyas valami, amihez fel kell nőni, meg kell érni, és ha azzal az indokkal állítasz be a TEGYESZhez, hogy te jobbá tennéd egy gyerek életét, akkor ne csodálkozz, ha alkalmatlannak nyilvánítanak.

Az örökbefogadott gyerek a saját gyereked lesz, nem azért vállalod, hogy jobbá tedd az életét.

Ha úgy hozná az élet, emlékezz rá hogy ne említsd meg majd a pszichológiai vizsgálaton.

Én valahol önzőségnek tartom. Az itthon nevelőintézetekben ugyanis nincs "csomó" árva gyerek, aki szülőkre vár, az ott élő gyerekek 90%-a nem örökbefogadható, mert nem mondanak le róluk a szüleik, csak hagyják őket ott senyvedni, mert olyan putriban laknak, ahova nem vihetik haza.

Akinek tényleg nem lehet gyereke, az meg éveket vár örökbefogadható gyerekre.

Persze, ha neked megfelel egy 4-5 éves tiszta roma gyerek, aki senkinek "nem kell", akkor oké.

7-esnek igaza van. Az örökbefogadás első szabálya, hogy te nem "megmenteni" akarsz gyereket. Amíg így gondolkozol, nem fognak alkalmasnak nyilvánítani.

Én nem tartom önzőségnek, de babát csak meddő pároknak addig, akiknek más módon nem lehet.