Akarsz-e vagy nem gyereket? Van helyes válasz?

Én előtte úgy éreztem, hogy csak zajlik az életem, olyan céltalanul, de nem tart sehova.

Tudtam mindig is mit akarok, csak a több éves kínlódás a férfiakkal elvette a kedvem az egésztől, mígnem 30 felett találkoztam a férjemmel, és innen kezdve tudtam, hogy mi hiányzik, és most várjuk az első gyerekünket, és most érzem azt, hogy most került minden a helyére.

Tudom, hogy nehéz lesz, de sokkal nehezebb volt számomra a kínlódás, a nem találom a helyem a világban érzés, az üresség. Most pedig már tudom, hogy mindig is anya akartam lenni.

Nőként hasonlóan érzek.

Stabil, évek óta tartó kapcsolatban élek. Ha véletlenül besikerülne, akkor azért el nem pusztítanám, hanem vállalnám, ha már így alakult. Illetve, ha párom nagyon mondogatná, akkor meggondolnám. Annyira nem vagyok radikális, mint néhány "tudatosan gyermekmentes". Viszont semmi késztetést nem érzek arra, hogy anya legyek. Sőt, ha ismerősökhöz átmegyek ahol vannak kisgyerekek, általában úgy jövök el, hogy de jó, hogy nekem nincs.

Én nőként egyelőre nem vágyok gyerekre. Viszont az idő meg gyorsan megy. Kezdem érezni a nyomást. Lassan 28 éves vagyok de nem vágyok arra, hogy anya legyek. Közben meg azon szorongok, hogy mit mondanak mások. Persze meggondolhatom magam még 4 év múlva, de sajnos telik az idő.

A világ is olyan, hogy nem tudnám vállalni. Mármint az árak az egekben. Ilyen fizetések mellett saját lakásom sem lesz soha. Nehéz döntés valóban. De egyik oldalt sem szabad leszólni. Van olyan ismerősöm, aki egyből gimi után szült és nagyon boldogok.