Jogos elvárás, hogy ebéd után hazavigyem a gyerekemet csak azért, mert én is otthon vagyok?

Van egy 5 éves fiam, és egy 3 hónapos kislányom.

Az óvodában szólt az óvónő, hogy vigyem haza a gyereket ebéd után, csak mert én otthon vagyok. Mondtam, hogy nem, és azóta flegmáznak velem és sokszor a gyerekemmel is.

Beirattam úszótáborba, és kiírták az oktatók a Facebook csoportba, hogy aki otthon van, az vigye haza 1 órakor a gyereket.

A bajom nekünk ezzel azért van, mert a fiam igényli a gyerektársaságot, magában nincs nagyon el, én meg nem tudok egy hasfájós pici mellett folyton játszani vele, meg mindig "összeveszik" velem, és inkább már nem is játszunk úgy, csak fogócska és bújócska. Kint is meleg van, így délután 4-5 óráig bent poshad, de utána is csak az árnyékban tud játszani, ami kis terület, mert nagyon idevág a nap. Faluban lakunk, de az itteniek nem olyan nyitottak, mint az én koromba, nem tudok neki mindennapra idehívni reggeltől délutánig mindig valakit, és sok anyukának "nyűg", hogyha elmegy valahova a gyereke játszani, akkor kötelezően vissza kell hívnia azt a gyereket, aki nyilván 5 éves létére azt fogja nézni, hogy nincs felporszívózva meg poros a szekrény...

És itthon váncog, hogy unatkozik.

Mindkét esetben mondtam, hogy nem. El is magyaráztam, hogy miért. Le lettem hurrogva, és a táboros pasi meg konkrétan megmondta, hogy akkor ne is vigyem a gyereket, ha nem vagyok hajlandó hazavinni. De ők vállaltak be 30 gyereket egy hétre, 9-től 4-ig, és elhiszem, hogy könnyíteni akarnak magukon, de akkor ha nem bírják tartani a 9-től 4-iget, akkor nem kell annyi gyereket bevállalni. Ha senkinek nem lenne otthon az anyja, vagy az apja, akkor mi lenne velük? (Ugyanez óvónőkkel)