Milyen számotokra értelmetlen dolgokat csináltak a szüleitek gyerekként? Esetleg fordítva is tudtok példát mondani?

Nekem sok ilyen van, többsége anyámmal kapcsolatos.

Amikor elmondtam neki valamit, akkor kiabált, ordított, visított, fenyegetőzött, hogy kirak a házból, amikor nem mondtam el neki valamit, és utólag derült ki, akkor tök nyugodtan kezelte, hogy "Ezt nem merted nekem elmondani?"

Meg amit nagyon bírtam, hogy csak ő lehetett beteg, csak ő lehetett fáradt. 39 fokos lázzal simán elzavart iskolába, és ha valaki megjegyezte, hogy fáradt, már égnek állt a haja, hogy "Na oszt' mibe fáradtál el?". Apám sokszor éjszaka dolgozott, mert éjszakai műszakba írták be, és elvárta anyám, hogy 12 óra nehéz fizikai munka után reggel 9-kor vigye el kocsival a penny-be, lidl-be, és ha nem az volt, amit ő akart, akkor rögtön kiakadt. De ha neki akár csak fél órával tovább bent kellett maradnia a munkahelyén, úgy jött haza, mint egy hulla, pedig délután is aludt.

Sok dolgot nem értettem a lányommal kiskorában.

Azt hazudta az egyik óvodatársának, hogy mi verjük őt és nem adunk neki enni, meg van egy egy méteres kutyánk, és ha nem jól viselkedik, akkor kiengedjük és meg szokta kergetni. Amikor ezt először meghallottam az óvónőtől, azt hittem lehidalok! Főleg hogy cicánk van, aki egy végtelenül lusta állat, az óvónő meg már értesítette a gyámügyet. Pszichológushoz kellett járnunk. Végül kiderült, hogy a másik óvodatársa mesélte, hogy folyton veszekednek a szülei, és ezt túl akarta űberelni, hogy mi meg verjük őt.

Eleinte nagyon haragudtam rá, hogy ilyeneket mondott, amikor mi tényleg szeretjük, és türelmesek voltunk mindig vele.

5-6 éves voltam, a házunk előtti kis utcán bicajoztam. Egy zsák utca volt a város végén, és az egész utcában 2-3 kocsi volt csak.

Anyám veszekedett a szomszéddal, hogy felemelték a szemétszállítási díjat, mire a szomszéd elkezdte neki tolni, hogy hát a kukásoknak is meg kell élni valahogy. Ezen veszekedtek. Jött egy kocsi az utcában. Tudtam, hogy kié, és azt is tudtam, hogy nem kell leszállnom és félrehúzódnom a bicajjal, mert a házunk előtt jócskán le fog parkolni. Erre amikor anyám mellett haladtam el a bringával, megfogta a kormányomat, és olyan erősséggel húzta ki alólam a bringát, hogy leestem a földre. Majd rám ordított, hogy "Figyelj már, hát nem látod, hogy ott jön a kocsi?" A kocsi meg már régen leparkolt, és ilyet szól, hogy el is üthetett volna, pedig a kocsi meg aközött a terület között, ahová a kocsi leparkolt, aközött volt vagy jó 15-20 méter.

Ahogy elestem, tiszta sebes lett a könyököm meg az alkarom. És amikor sokáig nem mozgattam, akkor úgy fájt a seb, a fürdés meg kész kínszenvedés volt.

Ha segítettem bármit otthon mindig azt magyarazta, hogy "hagyjam inkabb ebben a hazban ugyse tud senki semmit megcsinalni normalisan csak ő"

Mikor meg dacból leszartam, akkor meg ment a "ebben a házban csak ő dolgozza ki a belét mindenki szarik mindenrw" szöveg🙃

Ha elmondtam valamit, hatalmas ordibalas

Ha meg eltitkoltam és később kiderült "nyugodtan elmondhattad volna"

Nekem nagymamámmal van egy emlék.

15 éves voltam, és az apai ágról való unokatesóm konfirmált, és adtunk közösen neki 25 000 forintot (fejenként 5-öt). Valahonnan az anyai nagyanyám megtudta, hogy mennyit adtunk neki, és várta az anyáknapi ajándékot.

Én vettem neki egy 419 forintos bonbont, anyám nevében (aki akkor kórházban volt) pedig vettem valamit 800 forintért, de már nem emlékszem, hogy mit.

Felmentem hozzá, megpusziltam, és nem puszilt vissza. Majd át akartam nyújtani az ajándékot, de nem vette el. Kérdeztem, hogy valami baj van? Mire kinyögte, hogy kevesli az ajándékot, mert ha Boginak jutott 5 000 forintom, akkor neki miért csak 200-300 forintos sz art veszek. Mondtam, hogy ez a zsebpénzemből lett véve, és nem akartam apától meg a tesóimtól kérni még. És azt mondta, hogy nem az árral van a baj, hanem hogy Boginak 5 000-ret adtam a konfirmálásra, rá meg csak 500 forintot se költök, és már neki nem kell semmilyen ajándék anyák napjára. Meg a fejemhez vágta, hogy anyám testvérének a férje (nagyanyám veje) meg el akarta vinni Balatonra anyák napjára, pedig vérszerintileg az a fickó neki senkije. Nagyon megalázott ezekkel.

#5

Ismerős. Ráadásul ha megcsináltam, akkor hébe-hóba örült neki először. Majd megalázott azzal, hogy újra megcsinálta, mert hogy nem jó.

7-es ugyan ez

Megcsináltam és újra csinálta... közben meg ment a puffogás...

és utana csodalkozott h kb mindentől elment a kedvem

9 éves voltam, amikor kaptam szülinapomra egy tabletet. A Tesco-ba vették, 12 000 forintért, 3 hónap alatt bedöglött.

Nem tudták megcsinálni, így visszaadták a pénzt.

Apám vett nekem egy ALCATEL ot Pop C1 telefont nekem abból a pénzből, plusz hozzáadott 3 000 forintot (15 000 forint volt a telefon). De anyám meg a pénzt akarta (nem tudok minek), és elkezdett cirkuszolni, hogy széttöri a telefont, meg a dobozára rálépett többször, a töltőt meg úgy levágta a parkettára, hogy a töltőfej eltörött.

De volt több ilyen is. Sose szerette, hogyha kaptam valamit.

Például egyik névnapomra nagyanyám vett nekem egy görkorcsolyát. Apám már tudta, hogy anyám tajtékzani fog, így elkezdte mondani apám, hogyha anyám hazajön, akkor mutassam neki, hogy nagyon örülök neki. Anyám hazajött, és mikor meglátta görkorit, nem tetszett neki, flegmáskodott meg beszólogatott. Kint ültünk a konyhába, és anyám intett nekem, hogy mutassam mennyire örülök neki. Mondtam anyám előtt, hogy "Nagyon tetszik ez a görkorcsolya! Ma le se veszem, ebbe alszok". Erre elkezdett vergődni meg ordibálni, hogy fejezzem be.