Meg lehet kérni erre az anyát, vagy bírjuk ki évi egy-kétszer?
Egy régi barátnőm évente egyszer jön haza, otthonléte alatt 1-2x találkozunk. 4 éves kisfia van. Egy közös séta úgy zajlik, hogy átlagban tízszer mond el valamit a gyerekének, minden mondat eleje az, hogy mit NE csináljon, a vége meg valami baljós katasztrófát vetít elő, hogy mit kellene elkerülni a helyes viselkedéssel. Én már ettől falramászom, de kislányom 2 éves, legközelebbi találkozásainknál már érteni fogja az eseményeket.
Nem tudom, okozhat-e benne zavart egy ilyen tapasztalás. Én máshogy próbálok vele kommunikálni, inkább arra fókuszálva, hogy mit hogyan érdemes csinálni, az esetleges veszélyeket max. átbeszélve. Szeretném, ha a reális kapcsolatokat látná ahelyett, hogy a világ egy életveszélyes hely, ahol ha kicsit máshogy csinálsz valamit: globális katasztrófa. Szeretném, ha nem valami rettenet elkerülése motiválná a “helyes” viselkedésre, már csak azért is, mert a stressz pont aláássa a figyelmet és ügyességet.
Hogyan kellene kezelnem ezeket a találkozásokat?
válasza:Én veled értek egyet, én is pozitívan és nem remisztgetve nevelek. De anyámék, mamamék pont, mint a barátnőd.. Ki vagyok tőle. Többször rájuk szoltam már. Viszont oviban nem szolhatok rá barkire.. Sajnos szokni kell ezt nekunk is.
Engem anyám ugy nevelt, mint barátnőd.. Mindentől féltem, mindig a legrosszabbra gondoltam.. Mai napig bennem van ez.
Mélyeket lélegeztem a találkozáson, amikor a barátnőm a “30 cm mély medence 10 centi vízzel”-en átvezető széles és stabil hídnál sétálgató gyereknek a “ne menj át, mert beleesel” mantrát tolta, de amikor odajött a kisfiú és büszkén, mint valami komoly teljesítményt újságolta, hogy “nem estem bele a medencébe”, majdnem elsírtam magam, annyira szánnivaló volt, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a képességeit, neki meg az egyetlen büszkesége, hogy NEM történik vele baleset…
Aztán amikor játszott kicsit a kislányommal, dőltek belőle az anyja frázisai, vigyázz, mert becsípi az ujjad (a kisautó), vigyázz, mert beszorul a kezed, megvágod magad stb.
Persze nem bírtam ki és megkérdeztem, hogy tulajdonképp miért nem mehet át a hídon? - Mert félek, hogy beleesik. - volt a válasz, hozzáfűzve, hogy ha otthon szorulna kórházi ellátásra, eladhatnák a házukat, hogy kifizethessék. Oké, bár szerintem az ujjbecsípés pl. az esetek többségében nem kórházi kategória.
#21 Barátnőm is így nőtt fel, de én azon csodálkozom, hogy nem bírálta felül, pedig ő is szenvedett a hatásaitól, a mai napig olyan bizonytalan és kételkedik önmagában.
válasza:Egy ilyen idiótával nem barátkoznék.
Nem azért, mert rossz hatással van a gyerekemre, mert évente 1-2 alkalom valóban nem sokat számít. Hanem azért, mert ő ilyen, és ez nekem ellenszenves lenne. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekét rettenetesen sajnálnám, hogy ilyen szerencsétlen gyerekkora van.
válasza:"Nem tudom, megkérhetem-e a hölgyet, hogy inkább harapja el az “indoklást”."
Azt kérsz amit akarsz, de egyrészt evidens, hogy nem fogja meglenni, másrészt meg alapvetően az a normális, ha az ember megindokolja a tiltást.
válasza:Figyelj, a gondozó úgy fogja csinálni, ahogyan eddig is. Egyetlen esélyed, hogy másik helyet keresel a gyerekednek (vagy otthon maradsz vele, amíg óvodába nem kerül).
Azzal teljesen egyetértek, hogy ez romboló. Én inkább maradnék még vele otthon, minthogy ezt hallgassa minden áldott nap a gyerekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!