Meg lehet kérni erre az anyát, vagy bírjuk ki évi egy-kétszer?
Egy régi barátnőm évente egyszer jön haza, otthonléte alatt 1-2x találkozunk. 4 éves kisfia van. Egy közös séta úgy zajlik, hogy átlagban tízszer mond el valamit a gyerekének, minden mondat eleje az, hogy mit NE csináljon, a vége meg valami baljós katasztrófát vetít elő, hogy mit kellene elkerülni a helyes viselkedéssel. Én már ettől falramászom, de kislányom 2 éves, legközelebbi találkozásainknál már érteni fogja az eseményeket.
Nem tudom, okozhat-e benne zavart egy ilyen tapasztalás. Én máshogy próbálok vele kommunikálni, inkább arra fókuszálva, hogy mit hogyan érdemes csinálni, az esetleges veszélyeket max. átbeszélve. Szeretném, ha a reális kapcsolatokat látná ahelyett, hogy a világ egy életveszélyes hely, ahol ha kicsit máshogy csinálsz valamit: globális katasztrófa. Szeretném, ha nem valami rettenet elkerülése motiválná a “helyes” viselkedésre, már csak azért is, mert a stressz pont aláássa a figyelmet és ügyességet.
Hogyan kellene kezelnem ezeket a találkozásokat?
Szerintem is tapintatlanság és nem illik, ráadásul hülyeség is. A tiéd 2 éves, alig fog valamit, az övé négy éves. Már megvan a "miért?" korszak, a logikus gondolkodás, ok-okozati összefüggések ideje, ahol meg kell tanulnia, hogyha ezt csinálom-ez lesz, ha azt csinálom meg amaz lesz.
Ezért hülyeség a módszer, de kétévesknél még oké, akkor kb minden oké, nehéz elrontani. De amúgy is csak kétéves a tiéd, alig fog fel hosszabb gondolatmeneteket, ráadásul mindenhol jár a világban, sokan sokfélén gondolkoznak, a barátnőd nevelés nagyon enyhe, kicsit sem szélsőséges.
Ilyen: "Ne fuss a vizes kövön, mert elesel és megütöd magad", vagy "ne ugorj fejest sekély vízbe, mert kitöröd a nyakad" szerintem tök hasznosak, és végülis jó az is, hogy "szépen ereszkedj a vízbe ugrás helyett", meg "sétálj lassan a vizes kövön", de szerintem nem túl jó, ha megmondod mit hogyan csináljon, leszűkíted a szabad gondolkodás lehetőségeit és a problémamegoldást..
Mindegy, szóval minden módszernek van hátulütője, ne felejtsd el, hogy a tiéd 2 éves, az övé meg 4, más fejlődési szakaszban vannak, a 4 évesnek fontos a "miért", a kétéves még nem ért el idáig.
Ha te komolyan attól félsz, hogy évente egyetlen alkalom egy olyan emberrel, akinek a nevelési módszereivel nem értesz egyet, már visszafordíthatatlan károkat okoz, akkor hamarosan nagyon pofára fogsz esni. A kislányod egy éven belül közösségbe kerül, és ott napi szinten fog olyanokkal találkozni, akiket nem a te elveidnek megfelelően neveltek.
De persze ha nem akarsz, ne találkozz a barátnőddel. Olyan kapcsolatot nem kell fenntartani, ami már kifulladt. Csak ne fogd a gyerekedre, mert az indokolatlan.
Jaa, egyszeri alkalom? tökre aláássa a következetességet, pl gyerek szalad a folyóhoz, anyuka nem mondja neki, hogy "ne szaladj a szélére, mert megcsúszol és beleesel".. egyszer fordul elő, aztán nagyon hiányozna..
Ilyet nem lehet. Még, ha verné, akkor oké, de ilyenre? De, ez a nevelése, igyekszünk ugyanúgy viselkedni legtöbbször.. Nem te voltál az, aki úgy gondolta rossz példát mutatnak a nagyobb gyerekek a kicsijének, ha felmásznak a csúszdán visszafelé, vagy állva hintáznak, mert ezt a kétévesnek nem szabad?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!