Hogy lehet feldolgozni, ha valakinek egyedül kell mennie szülni?
Tegnap volt itt egy kérdés amit egy egyedülálló édesanya írt ki, aki teljesen egyedül van, egyedül megy majd szülni is.
Úgy elszomorodtam ezen a kérdésen. Én tele voltam félelemmel, izgalommal, dúltak a hormonok, én már szülés előtt is teljesen máshogy láttam a világot mint addig.
Beleőrültem volna, ha egyes egyedül, a párom és a családom nélkül kellett volna végigcsinálnom mindezt.
Aki egyedülállóként ment szülni, az hogy élte meg lelkileg ezt az egészet?
Én is elgondolkoztam rajta, hogy kemény lehet, én férjem nélkül már megőrültem volna. Persze, most ezt gondolom, mert nekem nem kellett egyedül megoldani, de gyanítom, ha rá lennék kényszerítve, én is mindent megoldanék. Viszont más így megélni a hétköznapokat. Nekünk NAGYON nehéz babánk volt. Már sokkal egyszerűbb, egyedül is egész jól feltalálom magam vele, de az eleje... Gyanítom semmi örömöm nem lett volna benne, ha teljesen egyedül marad rám az egész, és fizikailag se tudom mit csináltam volna, ha nem alhatok legalább 2 órát néha, férjem jóvoltából. Lehet izmozni, hogy egyedül megváltod a világot, de saját bőrön tapasztalva ha nem alhatsz, akkor a szervezet megbosszulja magát, méghozzá jó gyorsan és lesz.rja, hogy kisbabád van.
Úgyhogy remélem, aki egyedülálló, bármi ok miatt, legalább könnyű babát kap a sorstól, és így sok öröme lehet egyedül is a kezdetektől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!