Hogyan ne legyek ideges a kislányomra, ha nagyon akaratos, hisztis már a kezdetek óta?

🚫 "úgy kellett erőszakkal beültetni a kocsiba."

❌ itt kezdődik a probléma...miért nincs arra megtanítva, hogy amit a szülő mond az úgy van ?!

✅ Megmondom én hol szúrtátok el !

🚫 "nem ment be a vízbe, hiába már könyörögtünk neki"

❌ Hozzá szoktatjátok őt, hogy könyörögtök - és ennek ellenére is az ő akarta teljesült...

Szerintem egyrészt ez tipikus középső gyerek szindróma, keresi a figyelmet mert csak húzva vonva van, a nagyhoz még kicsi, de a kicsinél már idősebb és fogadok hogy ezt mondjátok is neki. Másrészt rétesz egy lapáttal a személyisége.

Nem kell neki könyörögni meg erőltetni. Meg kell mondani, ennyi órakor megyünk haza, addig lehet menni a medencébe. Ha nem megy akkor nem megy, nem kell könyörögni. Ha későn találja ki, sorry. Majd megy legközelebb.

Illetve meg kell tőle kérdezni miért nem akar valamit, hadd mondja el. Nem kell letámadni hogy ő miért másabb mint mások.

Legyenek tiszta szabályok, érthető kommunikáció és következmények. És kapjon figyelmet, legyen idő amikor csak te és ő vagytok ketten, beszélgettek vagy valami programotok van.

Erős temperamentumú gyerek, nekem ilyen mindkettő, igaz, kisebbek még mindketten.

Egy könyvben olvastam egy tanácsot: "halkítsd le a cápazenét" a fejedben, amikor vmit művel a gyerek. Szóval ne általánosítás, de vetítés ki, ne jósolj "mi lesz így ebből a gyerekből", "mindig ellenkezik", hanem csak arra az egy szituációba reagálj. Gondold át, mért csinálja amit, mit szeretnél nála elérni és mi a legjobb mód rá. A Dràmamentes fegyelmezésben olvastam, ott részletes tanácsok is vannak.

A gyereked még esetleg okos is, az egy külön nehéz típus, az okos makacs extrovertàlt, viszont ez esetben esetleg jól lehet beszélgetéssel nevelni, és úgy vezetni egy szituációban. Amikor elkezd gondolkozni, akkor olyan agyterület jön működésbe, ami elnyomja az ösztönös-indulatos területeket. Csak simán bele lehet kérdezni egy helyzetbe valamit, de ezt is abban a könyvben írják.

Az 5 éves kor amúgy tudtommal nehéz, és ennél a típusnál minden nehéz korszak markáns.

Még esetleg lehet egy probléma. Èn is tapasztalom, hogy iszonyú ideges és mérges leszek az indokolatlan sírástól. Eddig ez nem tűnt fel, mert a babák/tipegők sírásával jól tudtam együttérezni. Nálunk anyukám ilyen minden érzelmet elfojtott típus, és lehet egy ilyen ok, hogy az én túlszabályozottsagom miatt leszek ennyire dühös. Mivel a mi generációnkat gyakran tekintélyelvűn neveltèk (engem még csak nem is annyira), ez gyakori lehet. Így esetleg vizsgáld meg a saját mintákat, sebeket, talán van vmi, amit a simulekonyabb gyerekek nem hozták felszínre.

Ui.; az én lányom amúgy tart a víztől, szóval hasonló helyzetet én nem számítottam makacskodásnak, hozzáteszem én kifejezetten utálom az összes ilyen strandolás dolgot (és en is nyűglődöm pár órát mindig a parton és nem is jó utàna se), és sajnos látja rajtam. Mondjuk a fiam meg imádja a vizet.

Ezt is mérlegeld, hogy esetleg csak nem volt kedve, fèlt, fájt vmi. Lehet hogy érzi, hogy rossz gyereknek könyvelték el, és nem is próbálja elmondani az aktuális baját.

#1

Leírtam, hogy miért volt a könyörgés, és hogy nem szokásunk, de itt voltak unokatesómék. Olvasd vissza!