Szerinted így érdemes gyermeket vállalnia egyedülálló nőként?

Egyedülállóként, az anyagi dolgok mellett nagyon meggondolandó még: ha nincs semmiféle segítséged, mihez kezdessz ha beüt a szar?

Mi történne, kihez kerülne a gyermek ha téged ne adj isten ér valami?

Egyedülálló szülőnek lenni baromi nehéz.

Beadnám az örökbefogadási kérvényt. Most szinte lehetetlen lett egyedülállóként örökbefogadni. (Ahogy hallottam egyedülállóként eddig is csak nagyobb és/vagy fogyatékos gyermekekre volt esély).

Menj el a felkészítésre és aszerint jobban fogsz tudni dönteni.

Egyik barátnőm pont így vállalt, 32 évesen szült. Egyedül neveli, külföldön él, a családja Magyarországon, így segítsége nincs. Sőt, neki befektetései sincsenek. Nem bánta meg, de azért szokta mondogatni hogy nem könnyű. Ő párkapcsolatot nem is akart, szeret egyedül lenni.

Én annakidején próbáltam lebeszélni erről, de már akkorra eldöntötte, hogy egyedülálló anyuka szeretne lenni. Nem értek vele egyet, szerintem fontos egy gyermeknek, hogy legyen apja is. De van, aki máshogy látja.

Én nem hiába írtam, hogy mihez kezdessz ha bármi történik..

Itt van egyik barátnőm. Noha ő biztos párkapcsolatba vállalt gyermeket, de most itt van egyedül egy 7 évessel.

A barátnőm 37 éves lesz, a párja 7 hónapja halt meg rákban, aki 20 évvel volt idősebb nála.

Késői gyerek, nincs rokona, senkije, az örökségét elherdálta.. Nincs semmi biztos alapja, saját háza, csak egy bebútorozott albérlete, amit most egyedül kell fenttartania és magukat a gyerekkel.. Vegetálnak.. Túlélésre játszanak.

Egy olyan nő, aki amúgy a jólethez csilli villi dolgokhoz szokott és a lányát is hercegnőként kezelte születésétől fogva..

Baromi nehéz.

Nem értek ezzel egyet.

Azzal értek egyet, hogy egy gyereknek a legjobb, ha van anyja is apja is.

Nincsen olyan, hogy "jogom van egy gyerekhez". A gyereknek van joga egy normális családhioz, apához és anyához.