Vetélésen átesett sorstársaim! Szoktatok arra gondolni, hogy ha veletek maradt volna a baba, akkor most születne meg?
Van már egy kisfiam, és tervezzük neki a kistestvért.
Mostanáig nem gondoltam a vetélésre, azt hittem túl vagyok rajta. Most, hogy közeledik az a nap, amikor szülnöm kéne, most agyalok egyfolytában rajta.
Én is gondolok rá sokat, pedig lefoglal a 4 hónapos kisfiam...
Ráadásul, mivel mi a 2.-nál ovutesztet használtunk, és pontosan tudjuk, mikor fogant, így mégemlékezetesebb, mert azon a napon fogant, amikor az első babának meg kellett volna születnie (legalábbis akkorra voltam kiírva)!
Én sokat gondolok arra, hogy ha nem vetélek el, és most itt van, akkor megérhette volna apukám az unokáját. Sajnos 34 hetes voltam a 2.-kal, amikor meghalt... :(
Hát bizony én is gondoltam rá, mikor közeledett az idő. Ráadásul 2x is, mivel két missed abom volt. Egyszerűen nem lehet nem rá gondolni, pedig engem is lekötött a kisfiam. De most már pár hónap és tényleg megszületik a kistesó.
Kedves utolsó nagyon sajnálom, hogy ezt a tragédiát átélted. Én is mindjárt ennyi idős leszek, megkérdezhetem, hogy mi volt a baj a picivel?
3.
Bocsánat, félreérthetően írtam. Apukám halt meg akkor, amikor a 2.-kal (aki megszületett) 34 hetes voltam. Az első baba 10 hetesen ment el, utána derült ki, hogy a pajzsmirigyem működése leállt...
Ha az első baba megszületik, akkor apukám is unokázhatott volna, erre akartam utalni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!