Ha már megszületett a tervezett számú gyermek a családban, vagy bármi okból, már nem vállalhattok többet a meglévőknél, nem maradt bennetek leküzdhetetlennek tűnő hiányérzet, vágy, egy újabb baba után?

Nekem 2 gyerekem van, 7 és 3,5 évesek, én 34 vagyok. Mikor a kicsit vártuk, gondolkodtunk, hogy talán lehetne 3, attól tettük függővé, hogy milyen lesz a terhességem, mert a naggyal elég szarul sikerült a vége (toxémia), ha 2x is megtörténik, harmadjára nem kockáztatok. Megtörtént sajnos, szóval én ott szépen összetettem a 2 kezemet, hogy egészségesen született meg mind a két gyerekem, és megfogadtam, hogy soha többet nem leszek terhes.

Azt hittem, hogy lesz majd olyan pillanat, amikor ezt nehéz lesz betartani, mert amúgy nagyon szerettem babázni mindkettővel, de az a helyzet, hogy most, hogy a kicsi is viszonylag nagy már, azt érzem, amit a 3-as leírt: hogy végre van lehetőségem magammal, a saját céljaimmal is foglalkozni, végre enyém a testem, végre mozoghatok szabadon, nem csak a gyerekekkel. És ahogy végignézek magunkon, én azt látom, hogy teljes a család így, mi kétgyerekesek vagyunk :D Néha gondolok rá, hogy babázni jó lenne, de nem szeretnék még egy gyereket itthonra. Szerencsére a tesóm épp terhes, úgyhogy nemsokára babázhatok, de hazahozni nem kell :D

Nekem csak amiatt, hogy nem lesz édestestvére a fiunknak.

Nekem 2 lányom van előző házasságból, szóval ők csak féltestvérek. De párom megédemelné, hogy legyen még egy saját gyereke.

De ennyi a kapacitásunk minden téren, úgyhogy biztosan nem lesz több.