Ugy érzem nem bírom. Mit tegyek?
Van 2 gyerekünk.
3 éves a fiunk, ő délig ovis. A lanyunk 7 hónapos.
Férjem reggeltől estig dolgozik. 98%ban én vagyok a gyerekekkel.
Reggel férjem elviszi a nagyot oviba. Délelött a kicsivel itthon vagyok, takarítok, főzök, pihenek. Délben indulok a nagyért.
Hazajön, nem alszik. Onnantól kezdve estig csak kiabál, ordít. Ovi elött nem volt ilyen. Dackorszak tombol, mindenen kiakad, mindenen tiltakozik. Amit az oviban nem vezet le, azt levezeti itthon rajtam.
Délelött a kicsi egy angyal. Megjön a nagy, onnantól ő is kiabál, sikít, hisztizik. Amit kipihenek délelött, delután leamortizálják bennem. Minden estére kikészülök. Természetesen kire férjem hazaér, angyalok mind a ketten.
Már ebben kimerültem.
Emellett mióta megvan a kicsi, egyedül jóformán még wc-n sem voltam, nem hogy itthonról távol.
Anyóssal nem tartjuk a kapcsolatot. Anyáék pedig elköltöztek tőlünk messze, mikor a 2.al terhes lettem. Amig a fiam volt csak, legalább anyára tudtam hagyni néha.
Most ha nagyon muszáj, férjemre tudom hagyni őket. A naggyal teljesen jól elvan. Viszont a kicsivel egyszerűen lehetetlen hagyni.
Mostanában párszor orvoshoz kellett mennem. Az 1 óra kb. Vagy tegnap pl anyaknapja volt az oviban. A kicsi minden ilyen alkalmat vegigordít. Bármit csinál vele az apja, csak sír.
Én 7 hónapja gyakorlatilag csak a gyerekkel létezem. Már megszűntem nőnek lenni, csak anya vagyok. Ugy érzem belefulladok.
Elmondhatatlanul vágyom egy fodrászra. Vagy csak barátnőmmel egy kávéra kettesben. De lehetetlen.
Ráhagyhatom az apjára, de annsk meg nincs értelme hogy orditson.
Emiatt iszonyúan irigylem a férjem. Ő csak beül az autóba és megy.
Nem tudom hogy tudnék igy feltöltődni, kikapcsolodni, nem csak anyának lenni, aki minden estére, sokszor már délutánra idegroncs
válasza:
válasza:A nagy nem alszik semmilyen keretek közt.
Az első honapban délutánig hagytam ott, de itt kötelező az alvás, nem elég a pihenés. 2 éves kora óta pedig nem alszik, így csak rosszabb volt. Igy mikor hazajött, meg kezelhetetlenebb volt.
Emellett nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy egesz napra lepasszolom a gyereket. Attol nem lesz több "énidőm" a kicsitől.
válasza:A fizetett segitséget sem érzem megoldásnak.
Nem azzal van baj, hogy nincs aki vigyázzon rá.
Az apja rugalmas, mert vallalkozó. Hiaba dolgozik reggeltől estig, ha programom van, haza tud jönni, vagy itthon tud maradni.
Ha a saját apjával, akit minden nap lát, szeret, neki ordít, nem hiszem hogy egy vadidegen tarsaságaban jobban ellenne
válasza:Nálunk az a legjobb, ha kint vagyunk. A szabadban órákig is jól elvannak.
Sorra járjuk a közelebbi és távolabbi játszókat. Dunapart, parkerdő, parkok. Bicikli, kismotor. Fagyizas.
Sokakkal tudunk így találkozni, beszélgetni.
válasza:Tehát akkor mit is vársz, hogyha a gyerekeket nem akarod ,,lepasszolni", de velük lenni sem bírsz? Vagy csoda folytán megváltozik minden hirtelen, vagy:
1. Hallgatsz az előttem szólokra, és vagy apára bízod őket (eleinte nehéz lesz, de megéri kitartani), vagy a nagyot hagyod az oviban. Vagy mást kérsz meg, hátha vele nem ordít a pici.
2. Szintén ahogy az előttem szólók írták: kitalálsz valami programot délutánra, hogy ne bolondulj meg a 2 ordító gyerektől. Mivel délelőtt is pihensz a kicsi mellett, lehet, hogy délután is menne, ha a nagy lefoglalja magát.
válasza: válasza:És nincs egy szép hely ott a közelben. Nekem tényleg az a tapasztalatom, hogy a szabad az csodát tesz. Nehéz neki a váltás az óvi után.
Viszel egy pokrócot, kis piknikcuccot, labdát, bubifujót és letelepedtek egy szép részre egy fa alá? Nem szeretnék kavicsokat gyűjteni vagy ilyesmi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!