Mennyire fair állandóan egy ocd-s gyerek igényeihez igazítani mindent a testvérei kárára?
Párommal 2 hónapja költöztünk össze, neki 3, nekem 2 gyerekem van. Az ő 6 éves kisfia OCD-s.
Mániája a sorbarendezés, a sorrendiség, amit ő megálmodik magának, azon változtatni nem lehet, mert dührohamot kap, amit ésszel és idegekkel nem lehet kibírni, pedig én viszonylag egy türelmes ember vagyok. Mindig ő van nézve, mindig az ő akarata érvényesül, máskülönben dührohamot kap, amivel egyrészt az idegeinkre megy szegény, másrészt meg nemcsak magára, de ránk is veszélyes. Mindig ő van nézve, és nemcsak magam miatt, de elsősorban a saját gyerekeimet és a mostohagyerekeimet is sajnálom.
Például:
Mostohalányom azért nem fürödhetett meg, mert az öccse dührohamot kapott volna, ha felborul a fürdési sorrend, így addig ott ült izzadtan a szobájába.
A fiam nem kért levest, mert forró volt, nem tudta megvárni, míg kihül, így inkább másodikat akart enni, és akkor is elkezdett "idegsokkoskodni". És hiába magyarázta neki én is, az apja is, az anyja is (a telefonban), hogy délutánra megy iskolába, nem tudja megvárni a levest, mert akkor elkésik, nem értette meg. Az egész délután az ő nyüszítésével, csapkodásával, kiabálásával telt.
Pedig én próbálok a kedvére tenni, próbálok nem a saját fejemmel gondolkodni, egyszerűen nem lehet vele bírni, és mindig a többiek vannak háttérbe szorítva miatta.
"Research examining the ability of CBD to treat OCD is still in the early stages. However, some studies have found evidence that CBD may help manage symptoms and many people anecdotally report that they find it helpful. CBD is generally safe and rarely causes dangerous side effects".
A CBD OCD kezelésére való képességét vizsgáló kutatások még korai stádiumban vannak. Egyes tanulmányok azonban bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a CBD segíthet a tünetek kezelésében, és sokan elmondásuk alapján számolnak be arról, hogy hasznosnak találják. A CBD általában biztonságos, és ritkán okoz veszélyes mellékhatásokat.
Nem fair, de utána olvastam, és nem is praktikus.
....
Mit tehet Ön egy kényszerbetegségben szenvedő másik ember érdekében?
1) Először is: ne hibáztassa a szenvedő embert! A betegségnek semmi köze a gyenge akarathoz, és nem arra szolgál, hogy az Ön életét megkeserítse.
2) Másodszor: határozottan bíztassa a szenvedőt, hogy szakorvosi segítséget keressen, és támogassa a betegség leküzdése érdekében kifejtett erőfeszítéseit.
3) Harmadszor: igyekezzen, nehogy részesévé váljon az illető kényszeres, rituális cselekedeteinek, mivel ez csak a viselkedésmód megszilárdulását, és nem a gyógyulást eredményezi. Együttérzését és aggódását más módon is kifejezheti.
4) Negyedszer: próbálja a kényszereknek a mindennapi életre kifejtett hatását csökkenteni azáltal, hogy normális, szokványos módon viszonyul a beteghez.
5) Ötödször: bátorítson, támogasson, jutalmazzon, dicsérjen - minden, akárcsak kicsinyke eredményt is, melyet a beteg a kényszerek leküzdése során fel tudott mutatni.
......
Vagyis nem kéne ennyire hozzáigazítani a beteg gyerekhez a család életét, ld. 3. pont.
Egyébként jár orvoshoz, kap gyógyszert?
Màsodik, ez felnőttnèl működhet, aki nincs kiszolgàltatva. Gyereknèl nem.
Egyik gyerekkel sem fair a helyzet, de tartòs betegsègeknèl ez szokott lenni.
Lehet előre tudni, hogy miben ragaszkodik ennyire a sorrendekhez? Ha asorrend fel fog borulni, akkor esetleg el lehet vezetni egy màsik szobàba, hogy ne vegye èszre?
Levessel lehetett volna, hogy ùgy tesz, mintha enne? Zuhanyzàsnàl figyeli, hogy ki megy be? Maskor titokban sunnyogjon be a màsik gyerek.
Szerintem ez a rendszer/napirend/sorrendiség inkább autizmusra jellemző.
És lehet,hogy csúnya dolog amit írok,de a saját gyerekeidet kellene választani(pedig nekem autista gyanús, beszédfogyatékos, nehezen kezelhető, gyerekem van,de senkitől sem várom el, hogy vigyázzon rá,vagy teher legyen másnak, főleg nem más gyerekétől).Bármilyen tartós betegsége van(ocd,autizmus,vagy más pszihés zavar),még ha kezelhető, fejleszthető, az akkor is évek,évtizedek,és a gyerekeid életében a gyerekkor egy rövid rész.
Kit érdekel minek hívják? Ideges lesz, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy akarja. Belátja gondolom, hogy ez nem oké, de nem tudja legyűrni az érzést, hogy ez zavarja.
Az én gyerekem hasonló(nem ilyen, de bizonyos dolgoktól ideges lesz). Én nem szoktam hagyni, hogy mások idomuljanak hozzá, a világban nem fog soha senki idomulni hozzá. Nagyon minimálisakat teszek néha, de egyébként nem. Amikor idegrohama van, akkor meg felveszem, ringatom, babusgatom, csitítom. Mivel több, mint 20 kiló, jó izmos lettem:) Sajnos ez nem múlik el, meg kell tanulni vele együtt élni.
Próbáld úgy kezelni, mintha elesett volna, és fájna valamije. Nehogy hagyd, hogy erővel(vagy agresszív hangvétellel, esetleg más manipulációval rávegyen másokat arra, amit szeretne). Minimális plusz jár csak. Tudom, hogy nem tehet róla, hogy ő is szenved, de csak kis mértékben várhatja másoktól, hogy alkalmazkodjanak hozzá, és azt másoknak ÖNSZÁNTUKBÓL kell tenniük.
Amikor ideges, az apja vegye fel, vezesse el, nyugtassa, csitítsa, mint egy babát, lélegezzenek együtt, számoljanak együtt visszafelé és találjatok ki egy helyettesítő tevékenységet a stresszre. Mit csinál, mikor ideges? Van, aki babrál a kezével, nekik jó a stresszlabda(én ilyen vagyok). Az én gyerekem beszélne, kiabál.. most rágóztatom szinte egész nap, elég hasznos, de nem old meg semmit.. gyógyszer mind kísérleti fázisnak tudható be, egyszerűen nem hatnak, vagy rosszabb lesz, vagy más "mellékhatás" van tőle.
Rágóztasd vagy szerezz neki stresszlabdát és babusgasd, ha kibukik. Ne alkalmazkodjatok ehhez a viselkedéshez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!