Miért erőltetik mindenhol a szocializációt?

Másfél éves korig én se nagyon vittem, utána kezdte élvezni a játszó teret és lassan nyitott mások felé is.

Majd alakul, tök hülyeség hogy mások bele akarnak szólni.

Valóban senkinek semmi köze hozzá, de az ovis/ bölcsis beszoktatáskor majd senki ne lepődjön meg.

Jelenleg nem mással kell játszania, mert ez nem is elvárt.. de látnia kell(ene) másokat, bővebb családot, más gyerekeket, és a szülőktől időszakosan szokni az eltávolodást ( ne essen kétsègbe, ha 10 m-re vagy nem 2-re..)

Minnél tovább vagytok csak magatok, ez annál fájóbb lesz később.

DE!!!

Ehhez senkinek semmi köze, gondolom te is tudod, hogy ha csak a szűk közegeteket ismeri, akkor félelmet kelt benne az ismeretlen.

Egyébként én eleinte magam miatt, nem a gyerekek miatt mentem közösségbe🫢

Túl van ez pörögve minden korosztàlynàl. Az fontos, hogy làsson màs embereket, jàrjatok ki, de nem ,,kötelező" egy kizàròlag a sajàt korcsoportjàbòl àllò ,,masszàba" betagozòdnia.

Plàne nem ennyire picinek. Majd ha èrdekli a többi gyerek, akkor ő is odamegy jàszani, addig elèg amennyi embert a mindennnapi èlet soràn làt.

Az én gyerekem,és hangsúlyozom hogy az ENYÉM,3 éves koráig kb leizelte a kortársait.Kb fél óra a játszótéren más gyerekkel, rokonokkal teljesen leszivta.3 évesen nem tudtuk beadni oviba és akkor sajnáltam,mert látszott rajta hogy vágyna a gyerekek közé.De előtte tényleg teljesen elég volt neki amit mi szülők+ barátok és a család adott társaságnak.Azt meg vigyorogva olvasom mikor valaki azt mondja hogy a fél éves babája közösségbe vágyott,mert a baba-mama klubbok kb anyurol szólnak,a fél,1-2 éves gyerekek nem tudnak játszani egymással.

Én a saját gyerekem igényeire voltam tekintettel.2.5 éves kora óta elalszik,ott alszik a mamánál, pápánál, nem kell csákánnyal leválasztani rólam.De tény, hogy mi rengeteg időt töltöttünk együtt és ez a gyerekem hasznára vált.

Szerintem még igenis vágynak 1-1,5 éves koruktól közösségbe.

Gyerekem első szavai között volt a "megy" és a "ki", kint meg már mutogatott a játszótér felé, pedig 1 évesen nem is tudott meg járni. 1,5 évesen meg már határozott elképzelése volt hogy kinek a közelében szeret lenni, ki mellett üljön a homokozóban, melyik gyerek foghatja meg a kezét, lettek kisbarátai akiket felismert, tudta a nevüket. Nem egymással játszanak még ilyenkor, hanem csak egymás mellett, és ez nagyon fontos, hogy lássák, hallják a másikat, a mozdulatokat, környező zajokat, mindent megtapogassanak.

6 hónapos kora óta úszni is járok minden héten vele, utána együtt eszik és játszik a csoport, amit láthatóan élveznek, nyitnak egymás felé már régóta.

Most 2 éves, mindenre kívancsi, érdeklődő gyerek, nem ijed meg az idegen helyeken és az újdonságokról, szeret gyerekek között lenni, és felnőtt társaságban is hamar feloldódik.

Biztos hogy nagy könnyebbség lesz az óvodai beilleszkedésnél.

Te döntöd el hogy neveled a gyereked, erőltetni nem lehet ha valaki máshogy gondolja.

"de az ovis/ bölcsis beszoktatáskor majd senki ne lepődjön meg"

Semmi köze a korai "szoktatásnak" ahhoz, hogy később mennyire könnyedén megy majd neki.

Vagyis de, van: az a gyerek, akinek az igényeire tekintettel vannak, nem erőltetik a korai leválást, az olyan bizalmi közegben cseperedik, ami segíti a későbbi közösségbe kerülést.

Nagyobbik gyerekem 2,5 éves koráig szó szerint menekült a gyerekektől. Ha egynél többen voltak a játszótéren, már mennünk kellett. Nem erőltettük. 3 évesen is még inkább passzív szemlélődő volt. 3,5 évesen kezdte az ovit, addigra is ért meg a közösségre. Konkrétan be se kellett szoktatni. Első nap délig volt, másnap már bent is aludt. Sose sírt.

Kistestvére teljesen hasonló volt. Bőven elég volt neki a tesó társasága, játszótéren se csapódott soha máshoz (akkor se ha a tesó nem volt ott). Együtt egyébként nagyon szépen eljátszottak. Ő 2 hónappal a 3. szülinapja előtt kezdett. Ő is pikk-pakk beszokott, azóta sincs gond.