Milyen érzés anyának lenni?Mit érzel a gyermeked iránt?Jobb az életed azóta,hogy ő van?

8as. Ez lényegében egy anonim oldal. Innentől kezdve mi értelme lenne nem felvállalni a pozitív illetve a negatív oldalát is egyaránt a dolgoknak ?

Igenis van ,hogy a nehézségek ellenére , ( mert soha senki nem állította ,hogy ne lenne ) rózsaszín vattacukor ,szivárvány felhős ,csillámporos csodás dolog az anyaság.

Mindenben van jó és rossz. Nem csak az anyaságban. A munkában ,pedig imádod azt. A párkapcsolatban ,pedig oda vagy a kedvesedèrt.

Tökéletes nincsen. Semmiben.

Ettől még szerethetjük azt amit csinálunk. Élvezhetjük , koncentrálhatunk inkább a kellemes pozitív oldalára is jobban. Emiatt kellemesebben,nyugodtabban élhetjük meg az adott pillanatokat.

En 25 evesen szültem , az exem 12 evvel idöswbb ,es azt is el kell mondani hogy ha nem megaaa biztos eg kapcsolat es ketelkedsz abban hogy együtt e lesztek az elkövetkezendö 15 evben, akkor nem ajanlatos a gyerekvallalas.

Egyedül rettenetesen megterhelö. N tudom milyen lenne ha az exem még velünk lenne ,de lenyegeben 1 eve egyedül nevelem a kicsit.

Rettenezes ,förtelmes,nem tudom szavakba önteni. Nyugodtan le lehet pontozni, nem erdekel.

Imadom ,barmikor az eletemet adnam erte ,de egy 2 eves egesz nap nyavog ,jön - megy ,pakol . Sosincs csend ,nulla a szabadidöm nem tudok fürdwni nyugodtan ,nem tudok Egyedül wczni. Nem olvasok ,nem járpk el sehova. Nulla a szocialis eletem.

Nyugodtan levegöt sem tudok venni. A csaladom nagyon messze van es nem tudnak segiteni.

Egy gyermek egyenlö egy csodaval. Egy aldas.

Viszont sokszor lehet beteg , más mint a többi hisztis rengeteg türelmet es önfelaldozast igenyel.

Semmi nem olyan mint regen volt es soha nem is lesz.

Barmit teszed,Minden gondolatom az ö jolete erdekeben zajlik.

Ha neki az nem jo, nem tehetek.

Minden töle függ.

Kötelessegeim vannak vele szemben Es ezaltal az eletem pokolla valt.

A kicsi nem tehet rola hogy rossz apat valasztottam neki, de ha ujra kezdhetnem ,valoszinüleg nem igy csinalnam

Ez egy nem mézesmázos válasz lesz. Szeretném leszögezni,hogy ezeket úgy írom,hogy mindegyik gyerekemet terveztem,akartam.

Azt hiszi az ember, hogy tudja,hogy fárasztó lesz,hogy látja a környezetében a fogzó, hasfájós babák milyen nyűgösek és sajnálja őket.Elvei is vannak, meg tervei sőt "ő jön a mi családunkba, majd beilleszkedik" mondat is már elhangzott pár ismerősöm szájából... Az emberek látják és halljak mások mit kinlódnak a gyerekkel kb. minden életszakaszában mégis akarnak gyereket- ez az evolúció csodája.

Most képzeld el azt,hogy elmész egy hetes fesztiválra, aztán képzeld el azt a fáradtságot amit már 5.napon pénteken érzel,úgy hogy minden éjjel végigtombolod a koncertet,aztán képzeld el, hogy ez tart folyamatosan hetekig,hónapokig,talán kisebb intenzitással évekig,miközben felelős vagy 1-2-3 gyerekért,akiket el kell látni 0-24-ben, akkor is,ha se erőd,se kedved felemelni magadat az ágyból,fotelből.Ha szerencséd van van nagyi,apa át tudja venni (mondjuk ők általában dolgoznak), de ha szoptatsz (főleg igény szerint és itt már elmennek addig hogy az igény nem csak az evés ivás ) akkor kb 3órád van amikor azt se tudod mit kezdj magaddal. Aztán jön a sok millió tanács,kérdés amitől megzavarodsz vedőnőtől,rokonoktól,barátoktól.Majd megtanul totyogni, felmászni dolgokra,te még hetekig,amíg biztosan nem megy egy merő figyelem vagy és mindenhol keresed mi veszélyes,aztán a dackorszak amit felnőttként nem értesz,mert épp ésszel nehéz felfogadni valójában mi baja van,majd az ovi kezdéskor minden 2.heten 1,5 hetet otthon vannak mert az immunrendszerüknek ez új,aztán az iskolakezdés során még mindig nem érted hogy az 5perces házi miatt miért kell 45percet küszködni.Aztan jönnek a különórák ( foci,furulya,kézi,cserkészet,stb) és a fellépések,meccsek hétvégén.Közben a házban egyre több a kacat,nincs egy zúg ami a tiéd és 5-8adagot mosol egy héten és főzöl, amit kívánnak aztán mire elkészül kiderül nem is szeretik és dobod ki a kukába. Persze elindulsz velük kirándulni,nyaralni ahol mind a 2-3-4 mast akar,fáj a lába,pisilni kell,unja. Igen,vannak aranyos dolgaik,nagyon jó az illatuk(egy darabig),gyönyörűek ha végre elaludtak,ahogy kimondjak : anya (aztán amikor ezt 1500* hallod egy nap minden stílusban és hangerővel az már nem az ) de ez sokkal sokkal melosabb mint amilyennek a reklámokból sőt a nyúzott kisgyerekes barataidon,rokonaidon látod.

A legfontosabb,hogy úgy vállalj gyereket,hogy tényleg megfelelő társ van melletted.Nem az aki épp a rózsaszín ködben a fehér lovon lovagol feléd,hanem az akire a köd után is azt tudod mondani ő a társad erre az életre (igen van ilyen,csak előbb fogalmazd meg milyen az és ne add alább).Ez nagyon fontos,mert egyedül minden hatványozottan nehezebb.A gyerek minden kapcsolatra kisebb nagyobb mértékben rányomja a bélyegét.új embert ismertek majd meg hisz addig nem ismertétek egymást mint anya és mint apa és nem ismertétek ezt a fáradtságot és feladatot,kötelezettséget ami a szülőség.Tudj vele mindig mindenről beszélni!Ha megvan ez a férfi,akkor se feledd,hogy a gyerek elsősorban a te feladatod lesz.Te testedben nő,te szoptatod gondozod ezáltal hozzád kötődik majd jobban.Mivel a férfiak sokszor jobban keresnek te maradsz otthon táppénz esetén.

Az is fontos,hogy ne hagyj ki ezelőtt semmit amire kíváncsi vagy.Tenyleg kíváncsi,nem olyan "ez most menő tegyük meg".

Hogy megbantam-e? Ezek után sem tudom azt mondani,hogy MEGBANTAM-ez is egy valami evolúciós csoda lehet-,de sokszor jut eszembe,hogy milyen volt és milyen lenne kettesben és teljesen megértem,ha valaki egyáltalán nem vállal gyereket.Azt hiszem úgyis egész tudnék lenni.

Szóval:

-élj meg mindent amit meg kell élned

-talád meg az igazi önmagad

-talád meg az igazi társad!