Miért számít rendkívüli mértékben tabu témának, ha valaki megbánja, hogy gyermeket vállalt?

Lehet, hogy ezzel a válasszal nem leszek népszerű, és ki leszek kiáltva minden ősanyának, de vállalom: én ezeket az anyákat nem tudom sajnálni. A gyereküket igen, de őket nem.

Egyrészt, ma már nem kötelező szülni. Egy nő abszolút teljes életet élhet gyerek nélkül is, és nem veti ki magából a társadalom. Persze lehet, hogy a párja szeretne gyereket, ami részéről egy abszolút jogos érzés, de azért kell az ilyesmit minél előbb tisztázni, hogy ne rabolják feleslegesen egymás idejét, ha ennyire nem egyeznek az életcéljaik. Aki hagyja magát rábeszélni a férj és az anyós által, annak bocsánat, de úgy is kell. Egy felnőtt emberben legyen annyi felelősségtudat, hogy nem másokat okol a saját hibás döntéseiért.

Szóval oké, megszületik a gyerek. Anyuka megbánta, szabadulna tőle. De most ha egymásra licitálunk, hogy ki bánta meg jobban, az min változtat? És belegondol valaki abba, hogy az a gyerek mit érez, aki csak púp az anyja hátán? Én nem bánom, ha beszélünk erről a témáról, de akkor ne az legyen már a fókuszban, hogy hurrá, bevallottam, hogy nem kéne nekem mégsem a gyerek, hanem az, hogy mit lehetne tenni, hogy megoldjuk a helyzetet. Mégpedig úgy, hogy elsősorban a gyerek érdekeit nézzük, mert ő az egyetlen, aki ebben a történetben nem tehet semmiről, és közben ő a legnagyobb áldozata. Nem az anya, aki a végiggondolatlan, felelőtlen döntését meghozta.

Nem divat beismerni ha valaki tévedett. Az anyaság- gyerekvállalàs pedig túl van idealizálva a társadalom által.

A gyerekvállalás Egyáltalán nem olyan habos- babos cukiság mint amilyennek be van állítva.

És ha valaki nem gondol bele igazán mit vállal, csak gyereke lesz, mert ez a társadalmi elvárás, majd csalódik ilyen téren, meg lesz bélyegezve.

A szeretet nem kérdés, sokan mégis ezzel azonosítják a megbánást, ezért az ítélkezés, pedig nem erről van szó..

Szeretni a gyerekedet, nem ugyanaz, mint hatalmas teherként megélni azt a rengeteg stresszt, kötöttséget stb ami a vállalásával együtt jár. Ez két teljesen külön dolog.

Én pl pont azért nem akarok gyereket, mert nem tudnám elviselni azt az èletet amit gyerekkel kellene élni. Boldogtalan lennék.

Nem mindenki gondolkodik ennyire előre. Ezért vannak akik előbb gyereket vállalnak, aztán megbánják mikor rájönnek milyen.

Szerintem igenis szabad megbánni. Ez egy emberi érzés, ami egy adott helyzetre reagál.

Mindemellett attól még szeretheti az illető az adott gyereket és becsületesen fel is nevelheti.

Emberek, az érzésekhez mindenkinek joga van, de mindenki elnyomja ezért vagy azért; főleg mások kritikái és nagyzolásai miatt. Csak éppen ez egy belső frusztráltságot kelt, ami később nagyobb bajt okozhat.

Ennél sokkal jobb, ha felismeri valaki, hogy pl megbánta a gyerekvállalást, és kideríti, hogy miért. Ha megvan az ok: pl valamit elvesztett emiatt (pl szeretett volna sokat utazni, vagy esetleg nem olyan már a teste mint szülés előtt, stb), akkor ezt pl meg lehet gyászolni és egy új irányba elindulni.

ki tudja, lehet, hogy a megbánással végül megbékül az ember és sikeresen feldolgozza azt.

Ne bántsuk egymást. Mindenkinek megvan a maga terhe.