Másnak sem segít pár óra "én idő"?

Nekem az "én idő" az jellemzően tényleg olyan fajta kikapcsolódás, feltöltődés, ami tényleg pihentet. Pl forró kád vízben, habok között olvasni egy könyvet. Vagy nyugiban megnézni egy részt a sorozatomból. Barátnőkkel kávézás is feltölt valahol, más oldalról viszont még jobban kimerít, mert főleg a covid alatt, de ugye a gyerek miatt amúgy is, nagyon hozzászoktam a kis mikrokörnyezetemhez, és jó introvertált személyhez méltón nagyon lefárasztanak a társas interakciók, még ha örülök is nekik és jól esik, ha ki tudok szakadni a mindennapi gyerekezős mókuskerékből.

Szóval nem mindegy, hogy az "én idő" alatt pontosan mit értesz.

Ismerős. Még ha teljes egészében magammal is foglalkozok, az se számít. De hát gondolom ezt idővel megszokja az ember. Eddig a napom 24 órája szólt magamról, most meg 1, aztán ne érezzem furának? Nyilván más.

De én igyekszem másképp hozzáállni, hogy az új leosztásban mi a közös, új szórakoztató dolog. Pl várom a napi sétánkat, meg a közös délutáni szundit, ilyesmik. Amik új dolgok, de rólunk szólnak most már. Szerintem több energiát ad, mint egy nosztalgia óra én idő, a régi életedből. Persze attól még fontos, de ugyanolyan már nem lesz.