Aki nem akart gyereket, aztán mégis lett, hogy bírjátok?

11. Én meg nem törődöm másokkal, különösebben empatikus se vagyok, türelmem 0, mégis jó anya lettem.

Akkor és ott fog eldőlni, ha már benne vagy a szituban, máshogy nem lehet kiokoskodni “sajnos”.

Sosem akartam. Kettő lett 😀

Mindkettő "Véletlenül".

Az elsőnél egész nap bőgtem, mikor kiderült. A másodiknál egy hétig.

De a legjobb "véletlen", ami történhetett valaha velem. Az elsőnél már terhesség alatt szerelemmé vált. Teljesen tudatlanul, tapasztalatlanul vágtam bele. még most is azt mondom, ha nem ejtenek teherbe,sosem jön el az az érzés, hogy babát szeretnék.

A szuperanyukat a szuper tanácsaikkal, és mások szuper gyerekét én is kerülöm.

Így is kerek az élet 😀

Szia kérdező.

Majd én elmondom mire számíts ha úgy szülsz, hogy nem szeretnél.

39 éves vagyok, pár hónapja szültem.

Nem szerettem volna gyereket. Egyáltalán. Én voltam az aki már gyerekként is azt mondta, dehogy kell nekem gyerek! És őszintén így is gondoltam. A párommal 13 éve vagyunk együtt, ő mindig is akart gyereket. Nem volt köztünk vita téma , elfogadta, hogy nem lesz. Aztán becsúszott és most itt van.

Arra számíts, hogy a gyerek komoly kapcsolati próbatétel lesz!

Mi soha nem veszekedtünk, álom kapcsolatunk volt. Jöttünk mentünk kedvünkre, sokat romantikáztunk. Most már nagyon sokat veszekszünk. Nincs egymásra 10 percünk.

A kialvatlanság nagy úr, feszült és agresszív leszel tőle. Főleg ha hasfájós babád lesz. Az eleje egy rémálom. Én depressziós is lettem. Iszonyatosan nehéz. Nehéz elfogadni és megszokni, hogy nem vagy már szabad, nem mehetsz jöhetsz kedvedre, zuhanyozni sincs időd. 0/24 tényleg. A sok éjszakai kelés, idegeskedés aggódás ami jön a gyerekkel, hogy sír, miért sír, fáj neki, és a szíved leszakad annyira sajnálod és tehetetlen vagy.

Ez a gyerek téma túl van idealizálva, nagyon sok mindenről nem beszélnek .

Az elején egyáltalán nem tudtam kapcsolódni érzelmileg a gyerekemhez, ettől még rosszabbul éreztem magam. A páromra is haragudtam mert ő erőltette, hogy kell a gyerek. Azt is tudnod kell,hogy ha lesz gyereked a TE feladatod ellátni nevelni gondozni minden, hiába van egy szuper szerető párod! Az én párom hál istennek sokat segít de így is egyedül érzem magam a felelőség súlya ezer tonnás rajtam.

Ezt is nagyon nehéz megemésztenem.

Mégis, ahogy telik az idő egyre jobban mosolyogja be magát a szívembe a gyerekem. Kezdem elfogadni, hogy megváltozott örökre az életem, és van egy ember aki teljesen rám van utalva. Látni, ahogy a gyerekednek te vagy a megnyugvás, amikor meglát és nevet kacag, ez viszont leírhatatlan érzés tényleg! Főleg amikor rajtad alszik el.

Szóval nem egyszerű , kvra nem az! Van, hogy idegesít, van, hogy a falnak tudnék menni annyira feszültté tesz a sok sírás, a nem alvása. Aztán nevet egyet és vége:)

Mégis imádom! Nem győzöm puszilgatni. Szoktam azon gondolkodni, hogy vissza csinálnám e. Hát már nem tudom… az elején rávágtam volna, hogy igen! De most már tönkre mennék ha valami baja lenne és nem lenne többé.

Szóval ha netán úgy készülsz gyereket vállalni, hogy egyáltalán nem akarsz , számíts a nehézségekre! Mert bőven vannak! Inkább a lelki nehézségekről beszélek. Azt ahogyan te megéled az a nagyon nehéz része.

De aztán elkezd valami tényleg megfogalmazhatatlan érzés kialakulni szépen lassan. És mar nem tudsz úgy leszaladni a boltba se, hogy ne rohanj vissza önszántadból, mert hiányzik és aggódsz érte.