Hagytad már el a férjedet úgy hogy gyerekeitek vannak?

Tehát két és fél évig nélküle nevelted a közös gyereket, majd terhes lettél tőle újra, utána költöztek össze.

Így jártál.

A szüleim elváltak egész kicsi koromban. SOKKAL jobb volt így, mintha asszisztálnom kellett volna egész életemben ahhoz, hogy marják egymást vagy csak egyszerűen fagyos otthon a levegő.

A legjobbat nem azzal teszed a gyerekeidnek, ha bennragadsz egy rossz kapcsolatban, hanem azzal, ha nem törekedsz kulturált viszonyra az apjukkal.

Tehát a gyerekek ne kerüljenek 2 tűz közé, ne kelljen választaniuk köztetek, az esetleges vitáitokat ne előttük rendezzétek, és ne mondjatok rosszat egymásról nekik. Ennyi.

Gondolom a szüleinél a szülei főztek-sütöttek, nyilván segítettek a gyerekekkel is. Így annyira "nem tűnt fel", vagy nem volt igény arra, h apa is kivegye a részét.

Ezt sajnos a párterápia nem fogja megoldani, mert ahhoz az apának is akarnia kéne változni. De sajnos nem ez a helyzet. Egy próbát megér egyébként.

Én 1 éves voltam mikor elváltak a szüleim. Apám alkoholista volt, ezután külön élt tőlünk, alig találkoztunk és meg is halt amikor 9 éves voltak (nem bírta a mája). Sokkal "jobb" volt így, mintha úgy kellett volna mindezt végig csinálni, hogy egy háztartásban vagyunk! A válás sokkal jobb, mint egy rossz házasságban benne maradni.

Ráadásul úgy megadod magadnak az esélyt, hogy találsz esetleg egy olyan férfit, aki tényleg megbecsül és segít is.