Ha azt hitted nem lesz gyereked, de mégis született később, mennyire bántad meg?
Lehet, hogy nagyon rosszul fogalmaztam meg a kérdésemet, de arra gondolok, hogy én szeretnék gyereket, de úgy érzem sose lesznek hozzá megfelelő körülmények. A szüleim engem a semmire vállaltak, mindig is az volt bennem, hogy sose legyek olyan, mint ők, de sajnos sokszor észreveszem magamon, hogy vannak dolgok, amiket átvettem tőlük. Anyagilag is álltunk már úgy, hogy erősen gondolkodtunk a gyereken, de jól döntöttünk, mert most pl.nagyon rosszul állunk és nem is tudom hogyan oldanánk meg egy gyerekkel. (Betegség az oka) Közben tényleg mindketten nagyon szeretnénk már gyereket, házasok is vagyunk, de mindig ott van a fejemben egy vészcsengő, hogy az ilyen lelkisérülteknek, mint én vagyok nem szabad, hogy gyereke legyen. Gondolkozom már egy ideje a pszichológuson, de ez is olyan dolog, hogy baromi drága és tudom, hogy később lehet kifizetődik, de attől most még nem telik rá. Akkor hogyan vállalhatnék gyereket? És akkor még a betegség (crohn) örökléséről nem is beszéltem...Van köztetek olyan, aki hasonló gondolatokkal küzdött, de később jobb lett és nyugodt szívvel vágott bele? Vagy ilyen nem is létezik, mindig ott a kétely?
26/L
válasza:Az en gyerekkorom is a nélkülözésről szólt. Anyám sorra szült minket, mert "nem tudta, hogy terhes". Igy 5en lettünk tesók. 14 évesen már mennem kellett diákmunkára, hogy beleadjak a közösbe. Emellett ugye a suli, és még otthon huzkodhattam a kicsiket is.
(Mielött valaki jönne, hogy tuti egy borsodi cigany csalad vagyunk, nem. Fejér megye, megyeszékhely, elit családi övezetes lakórész. Anyam fiplomás, nevelőapám vállalkozó). Csak mivel anyám otthon maradt, az bevetelkiesés volt igencsak, emellett nevelőapám akkor indította be a vállalkozását, ami akkor még majdnemcsak veszteséges volt.
17 voltam, mikor a legkisebb tesom megszületett. Akkor döntöttem el, hogy én kibabaztam magam, nem kell nekem gyerek. Nem fogok így élni, mint anyám.
Aztán 22 voltam, mikor megismerkedtem párommal. 1 honap utan össze is költöztünk egy albérletbe. (Nalunk otthon elszabadult a pokol, ugy menekültem el kb.)
Akkor nekem volt kb 80ezer bevételem, páromnak több. Nekibegy 1000éves autoja, és a 36m2es albérletünk.
Én belevágtam egyszerre 2 suliba, mellette dolgoztam. Pikk pakk lett nekem is egy autóm (igy, hogy már nem adtam haza). 2 év alatt meglett a sulim, munkát váltottam, jobb lett a helyzetünk. Parom autoját is lecseréltük.
Aztán a kis panel albérletet felmondtuk, leköltöztünk vidékre (10 percel lett hosszabb az utam a munkába) egy 120m2es csaladi házba, 2200m2 telekkel. Parom is munkat váltott. Vállalkozó lett. 2 év gyüjtögetés és hitel segítségével megvettük ezt a házat.
Igaz, felújítunk, és kb hó végére mindig par ft maradt a zsebünkben, de boldogok vagyunk. Mivel van fix lakhatás, kaja lesz magunknaky akkor a gyereknek is. Így belevágtunk. Ugy voltunk vele, ha mindig a megtakarítasokra várunk, sosem lesz gyerekünk. 3 éves a fiunk. Összeházadotunk es lett egy lányunk is, aki fél éves. Nem élünk nagy lábon, de amire kell, arra mindig van. Most pl itt a nagy szülinapja, siman kapott egy elektromos traktort, ami csörög, zörög. Zenél, villog. Marha menő. Mert ezt kért, boldog lesz. Viszont a számlámon van 20ezer ft hétfőig. De tele a hűtő, fagyasztó, ehen sem halunk.
Ha a kicsi betölti a 2 évet, megyek vissza dolgozni. Mert ez a csed/gyed, de inkább a gyed a vicv kategória.
Szoval én azt mondom, nincs erre jó pillanat. Vagy jó időzítés. Anyagi gondok bármikor, bárhol lehetnek. De gyereke nem lesz az embernek, ha nem tesz érte.
Egyébként én emiatt (is) jartam pszichológushoz. Mert gyerekkorom kiatt annyira bennem volt a spórolás, hogy amijor kerestem 500ezret, akkor is inkább lyukas cipöben jartam, mert nem tehetem meg, hogy megvegyem az újat. Ez járt a fejemben. Hogy ha nem dolgoztam éppen, már lelki beteg voltam szo szerint, mert nevelőapam kb belém verte, hogy aki nem dolgozik, az nem ember.... szoval én a helyedben egy orvoson is elgondolkodnék. Tud segíteni.
válasza:Egy gyereket be lehet vallalni szerintem. En sem akartam, de nagyon szeretem a paromat es szerettem volna egy gyereket aki hasonlit ra. Mi sem alltunk vmi fenyesen de aztan jobb lett. Aldom az eget, h 30 alatt vallaltam gyereket, nem birtam volna kesobb.
En azt nem ertem, amikor emberek sorban szulik a gyereket a semmire. Egyet el lehet tartani akkor is, ha szukosebben vagytok.
válasza:Én 33 évesen adtam be a derekam a férjemnek. Előtte hallani se akartam gyerekről, több párkapcsolatom js véget ért emiatt.
Az elejét rettenetesen utaltam, egész nap otthon lenni egy gyakorlatilag magatehetetlen kisemberrel. Olyan 1-2 éves kora között kezdtem élvezni az otthonlétet és az anyaságot.
Végeredményben nem bántam meg, mert egy igazi kis tündér a lányunk, de nem véletlenül nem akartam, tudtam hogy ez nem pont nekemvaló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!