Ha 21 évesen még nem volt párom soha, akkor ne is álmodjak róla, hogy a közeljövőben anya leszek?

21 évesen ismertem meg a férjemet, de egy évig csak leveleztünk, mert külföldön volt. Előtte senki még csak nem is udvarolt, csak ilyen plátói rajongásaim voltak, meg mondjuk azok a "papák", akik tipikusan bármelyik diáklánynál bepróbálkoznak... jáj. Bezzeg akkor, mikor fiúm lett, valahogy rögtön jött pár másik jelentkező, pedig semmi nem változott rajtam. 22 évesen találkoztunk, jártunk egy évig, aztán 23 évesen költöztünk össze albiba, rá két évre volt esküvő...

De csak 27 évesen akartunk gyereket, mert hát így visszanézve egyikünk sem volt túl tudatos ebben, én addig nem is gondolkodtam a témán, de akkor valahogy egyszerre kattant be mindkettőnknek. Gondolom, addigra volt kipipálva a többi kihívás, mint diploma, munkahely, lakás, utazgatás. Egyébként ez pont megfelel a magyar statisztikának, pár éve néztem, hogy a KSH szerint 28 éves kor körül szüli az elsőt az elképzelt magyar átlag nő.

21 éves vagy, és attól rettegsz, hogy 30 éves korodig mi lesz? Addig még van 9 év!!

A párkapcsolat nem úgy működik, hogy "hiszem vagy sem, hogy idén találok valakit". Legtöbbször pont váratlanul fut az ember bele a későbbi szerelmébe.

Nekem 22 évesen volt az első, és sokáig egyetlen randim. 23 évesen lett először párkapcsolatok, ekkor csokoloztam először és sétáltam kezenfogva először valakivel.

A férjemet 26,5 évesen ismertem meg, 29 voltam, mikor osszehazasodtunk. A 32.szulinapom előtt születik az első babánk, ha rajtunk múlna, már másfél éves lenne, de most akart jönni.

26os vagyok

Egyébként régen úgy terveztem, 2 gyerekem lesz és 27-30kozott megszulom őket. Az élet mást hozott. Örülnék, ha fiatalabb lennék kicsit, de ugye nem mindenki találja meg a húszas évei elején a társát. Felesleges egy nem kiforrt személyiséggel és nem teljesen jó kapcsolatba gyereket vállalni, csak a gyerek sinyli meg egy életre. Szóval ne az legyen a cél, hogy x éves korodra férjed és gyerekeid legyenek, hanem hogy kortól függetlenül egy érzelmileg biztonságos kapcsolatod legyen, ahol egymás bizalmasa, megerto és támogató társai vagytok, és ha ez megvan, akkor legyen gyerek, feltéve, ha megvan már mindkettőtöknek a vágy, és az anyagi szükségletek is.

Jobb 30-35-40evesen egy jó kapcsolatba szülni gyereket, mint 25 évesen egy sz@r kapcsolatba. Nem jó az senkinek, se neked, se a pasinak, de főleg nem a gyereknek.

Egy kicsit lazíts. Nem így működik az élet, hogy te x dolgot eltervezel és úgyis lesz. Én is szerettem volna 30 alatt házasodni, meg legalább az elsőt megszulni erre 25 és kb 28-29 éves korom között depressziós lettem, utána lett ugyan egy fiú, de elhanyagolt és sehava se tartottunk +nem is illettunk össze ezért szakitottam vele. Idén meg 30 leszek 🤷‍♀️ hogy mit fog hozni az élet? Majd ugyis kiderül.

Egyébként én folyamatosan szivtam azért mert anyám korán szült(19-21 volt). Érzelmileg eretlen volt, ő se kapott szeretetet, fogalma sincs máig mi az meg ilyenek.

Ha nekem 25 alatt kellett volna szulnom meg is bolondultam volna. Ugyan olyan szr anyja lettem volna a gyereknek mint nekünk volt anyánk.(a szrt itt most inkább olyan kontextusban kell érteni, hogy elhagyagolo, hideg-rideg, idegbeteg, számítani nem lehetett rá stb).

A túl görcsös férjkeresés fogja kiváltani pont azt a hatást, hogy messzire elkerülnek a pasik. Nagyon hamar megérzik ezt és menkülni fognak. Legrosszabb esetben még híre is megy, hogy van valaki ennyire görcsösen férjet akar fogni.

Szóval lazíts, ismerkedj, barátkozz. És ne gondolj arra, hogy neked férj meg gyerek kell, de sürgősen.

Mindezt nem pasiként írom, hanem már 55 éves nőként. Hasonló voltam én is egy darabig, szóval tapasztalatból írtam.

Az egyik mondat sem bántás!

Így 20 évesen ne álmodozz hogy lesz neked kapcsolatod meg gyereked.

Ilyen korban a fiúk menekülnek az ilyentől, ilyenkor a bulizás érdeklik őket meg mindent ami nem gyerek

20 éves vagy, ellőted az élet, menny egyetemre, legyen karriered, legyen életcélod.