Táppénz igènylès?!

6 Hello én nem voltam egyetlen nap táppénzen sem egész életemben eddig. December 21-én dolgoztam utoljára. Aztan kivettem a szabijaimat. Aztan csedet igenyeltem x nappal szules várható ideje előttről majd megszültem január 29-en.

Mindezektol eltekintve a terhesseg valóban teher és akinek olyan a munkája az teljes joggal megy el tp-re mert egyszerűen NEM

BÍRJA FIZIKAILAG. Van aki a vége fele ülni se tud. Meg azért a gondolkodasod se olyan. En is már novemberben szóltam a főnökömnek, hogy ne adjon már olyan feladatokat, amiken sok múlik mert agyilag gatya vagyok.

Attól függ, hogy a munkáltatód tb kifizető hely-e. A tp papírt mindenképpen nekik kell bevinned/beküldened, a többit majd intézik. Oda fogod kapni, ahova a fizetésed érkezett.

Egyébként rosszindulatúnak lehet nevezni a válaszolót aki felvetette a csalást, de sok esetben tényleg arról beszélünk. Attól, hogy itthon megteheti a kismama, hogy ő diktál és kvázi kérésre kiír minket bármelyik doki táppénzre, attól az még nem egy természetes dolog és igen, nevezhető csalásnak. Engem is le lehet pontozni, de ezt csak azért mondom, mert ha egy munkáltató bele akar szállni a munkavállalójába, akkor simán bejelentheti emiatt táppénz csalóként. Ilyen formán jogos, hogy előre nem tudhatod a táppénz kezdetét (soha ne írd le sehol, senkinek), de normál helyzetben születik olyan megoldás, ami a munkáltatónak, a munkavállalónak is jó és a táppénz javaslatot adó orvosnak is belefér. Hiszen a munkáltatónak terveznie kell, pótolnia kell a kieső munkaerőt és így ő is joggal várhatja el, hogy napra pontosan megmondja a munkavállalója, hogy mikortól kívánt táppénzen lenni. Ez nem megy anélkül, hogy "előre tudnám".

15# Ez tény, de attól még (és senki ne vegye magára), nekem kismamaként is sokszor nyílik a bicska a zsebemben, amikor valaki jogosulatlanul megy táppénzre, csak mert megteheti. Ha valaki különösebb indok nélkül kiíratja magát már az első trimeszterben akár és többé be sem teszi a lábát a céghez, az azért elég tetemes táppénzes időszakot gyűjt be, ami szerintem nem fair sem a munkáltatóval, sem a társadalommal, sem a korrekt női munkavállalókkal szemben, akik így is állandó hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, mert fiatal és biztos hamarosan gyereke lesz, vagy éppen már van, aki tuti állandóan beteg lesz, emiatt a dolgozója mindig hiányozni fog, stb. Ezen sztereotípiákat csak tetézik az ilyen "visszaélések". Node ez az én véleményem, offos téma. Természetesen, aki jogosan veszi igénybe ezt, problémás a terhessége, rosszul van, fájdalmai vannak, olyan munkakörben dolgozik, a végefelé jár, stb., az más téma.

Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de én valahol szomorúnak tartom, hogy az orvosok zöme már a terhesség megállapításkor kijelenti, hogy "szóljon, ha táppénzre akar menni". Az enyém is pont így tett.

17# Én azt gondolom, ha valaki nem tudja elvégezni a munkáját a megváltozott fizikai állapota miatt és nem tudnak neki más, ténylegesen könnyített munkakört biztosítani, az indokolt helyzet és nyilván nem feltétlenül róható fel a munkavállalónak. Ellenben ha az első trimeszteri rosszullétek miatt táppénzre is megy valaki, nem feltétlenül kell maradnia is a terhessége végéig. Elég sok átmenet van, nem csak home office, meg gyártósori szalagmunkás, fekvehányás mellett mindenkinek kellemetlen dolgozni, nyilván szintén indokolt a tp.

Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a táppénz ne úgy működjön, hogy "megyek, mert megtehetem és nekem kismamaként ez igen is jár", mert akár balul is elsülhet valóban. Ezeknek a válaszadóknak szólt az első csalásra adott reakcióm. Feltételezem, hogy a tartós táppénzesek azért nagyobb célkeresztben vannak, mint az egy-egy napot csalók, mégha munkáltatói szempontból nyilván utóbbiakkal tervezni a nehezebb, nem azzal a néhány kismamával.

Na jó.

Sztori:

Tőlem már az interjún kérdezte a főnök, hogy van-e férjem, kapcsolatom.

Több fiatal lánytól is akit felvett.

Nem fair, le is tagadtam a férjem.

(ha ő kérdezhet ilyet, én is mondhatom, hogy szingli vagyok. Akkor még nem volt a férjem.)

Amikor terhes lettem, (2 évvel azutután, hogy munkába álltam náluk) nem akartam szólni senkinek.

De sajnos hánytam munka közben is, és azt hitték, covid, így elmondtam.

Egyre rosszabbul lettem, így táppénzre mentem.

A második trimeszterben szerettem volna dolgozni a pénz miatt, de ők mondták, hogy már megoldották a helyettesítésemet, és csak bekavarnék, maradjak otthon.

Ilyen is van.