Több mint egy hónap után elfogyott a türelem, hogy szerezhetnék még?

Az én kislányom is ilyen volt 6 hónapos koráig. 2. baba, ezért már nem pánikoltam. Mi is mindent kipróbáltunk a férjemmel, de csak az idő segített.

Neked tudom javasolni, hogy szedj vasat és magnéziumot. Valamennyit a hurcizás nálunk is segített. Lassan jön a jó idő is, sétálhattok nagyokat. Ha viszont kezded elveszíteni a türelmed, tedd be a kiságyba, menj el pisilni, arcot mosni, igazíts magadon és egyél, igyál. Ha már rendben érzed magad, akkor menj vissza hozzá és próbáld meg újra megnyugtatni.

Most ez az időszak nagyon hosszúnak tűnik, de szépen fejlődni fog az idegrendszere és nyugodtabban fogja kezelni a bajait.

"de egy ideje szinte nappal is csak alszom". akkor mikor vagy ki ?

Nem ertem, hogyhogy szinte nappal is csak alszol? Olyankor hol a baba ?

Amugy meg normalis, sajnos a hasfajas ilyen, sokunk tulmegy ezen.

A ferjed meg nem normalis ha ilyet javasol...

Sajnalom a babat.

Én ugyan még csak júliusa várom az első babámat, de valamelyik gyermekpszichologiai könyvben olvastam, hogy ha már mindent kiprobaltal, kitartás minden okot amiért sír, és még mindig sír, akkor is vedd ölbe, lehet hogy épp "csak a karodban szeretne sírni".

Amúgy mi lenne, ha a férjed dajkalna olyankor, mikor te kimerült vagy? A baba biztosan érzi a te feszültségedet is, anyukám szokta mesélni hogy neki nem és nem akart a tesóm elaludni, csak nyüglődött baba korában, amikor atvette apum, akkor meg rögtön bealudt, valószínűleg rajta nem érezte a feszültséget.

Mi is ilyen helyzetbe voltunk anno, és hasonlókat éreztem mint te. Kislány korom óta vágytam az anyaságra, nehezen is jött össze a baba és mikor megszületett a világ legboldogabbja voltam. A 2. héttől kezdve rengeteget sírt és én is ki voltam készülve, hogy nem tudok neki segíteni. Már minden bajra gondoltam, elvittem csomó orvoshoz és végül a gyógytorna vált be nekünk. Mármint semmilyen egészségügyi problémánk nem volt, de a gyógytornász mutatott olyan otthon is elvégezhető gyakorlatokat, amivel át tudom mozgatni a picit és ettől hátha megnyugszik.

Így is tettem, jól befütöttem a szobát, levetkőztettem pelusra és tornáztattam, közben énekeltem neki és próbáltam a lehető legnyugodtabb lenni, hogy ne érezze rajtam a feszkót. Nekünk nagyon sokat segített, próbáljátok ki ti is :)

Húha, régi szép emlékek :D

1 éve született a fiam, az első három hónap nekem is hasonlóan telt, és nekem is pont 1,5-2 hónapos kora körül jött egy mélypont, zokogtam éjszakánként, mikor ötödjére próbáltam meg lerakni és felkelt.

Volt olyan, hogy tényleg rázártam az ajtót, hadd ordítson, persze úgyse bírtam hallgatni, 2 perc múlva mentem vissza :D

Végül teljesen magunk közé vettük egész éjszakára, akkor sokkal jobban aludt. Most meg már a saját szobájában alszik, fél kilenckor aludt el, 6-kor kelt a szentem.

De emlékszem, azokban az első hónapokban nem vigasztalt semmi éjszaka, téged sem fog valószínűleg. Tűrni kell, kibírni, idővel megedződsz.

Nálunk is ez volt az elején. Egy idő után rájöttünk, hogy extrém módon igényelte a fiam a testközelt. Este rajtam aludt, nappal hordoztam. Szinte folyamatosan kontaktusban voltunk és már alig volt sírás.

Az aki meg azt írta h nem volt elég tej a feleségének: akinek van, lehet elég is ha eleget van cicin a baba. Mivel szoptatás közben termelődik. Ezt csak azért mondom, ha valaki esetleg nem tudná ne tévessze meg amit egy elmaradott védőnő mond

Kedves Kérdező!

Kitartás,lesz jobb.Azt nem írom,hogy hamarosan,mert ez nem biztos hogy igaz, mert nekünk ez kb 4 évésen!!! jött el ez az időszak.Képes vagy rá,jól csinálod.

Ha azt érzed, hogy nem normális mennyiségű a sírása,akkor vidd szakemberhez,ne hagyd magad lebeszélni.

Illetve pl nyugtatásra, hasfájásra,fogzásra próbálkozhatnátok aromaterápiával.Keress a közeledben valakit aki foglalkozik vele.Vannak babáknak is biztonságos esszenciák.