Tényleg túlöltöztették a szülők a gyerekeket a 80-as években és a 90-es évek elején?

Csatlakozom azokhoz, akik szerint egész Magyarországon jellemző a túlöltöztetés.

Mi két ovis korú gyerekkel költöztünk ki egy északi országba néhány évre. Volt, ami tetszett, volt, ami nem, de a helyi öltözködési szokásokat többé-kevésbé átvettük az évek alatt. Még mindig az én gyerekeim voltak a legjobban felöltözve az oviban-suliban, de már messze nem annyira, mint Magyarországon (pl. télen a többi gyerektől eltérően ők hordtak sapkát, de overált már csak mély hóban adtam rájuk, pedig itthon márciusig kötelező darab volt időjárástól függetlenül.)

Aztán hazajöttünk, ők meg is nőttek. Az ötödikes fiam ofője már többször írt nekem levelet, hogy öltöztessem fel a gyereket, mert milyen már, hogy októberben rövid nadrágban jár, és november végén nem vesz kabátot. Hát nem tudom, én megbízom benne, hogy érzi, mikor fázik, de azóta a békesség kedvéért vesz egy átmeneti kabátot.

Én arra emlékszem, hogy egyszer a nagymamám hozott haza az óvodából, és rám akarta erőltetni egy téli pufi overált, mert az anyám azt mondta neki, hogy vegyem fel, és pedig toporzékoltam és sírtam, mert baromi kényelmetlen volt, “bevágott”, ezért gyűlöltem.

Kötelező volt mindig bársony nadrágban lennem, meg olyan farmerekben, amiknek szándékosan annyira hosszú volt a szára, hogy mindig letapostam a végét.