Másoknál a nagymamák nem féltékenyek egymásra?

Nálunk anyukám féltékeny, vagy nem is tudom, milyen. Nem vészes, csak néha megjegyez ezt azt. De ő inkább olyanokat, hogy a anyós mennyit jön vajon unokára vigyázni, mert szerinte a másik mamát sokkal ritkábban kérjük erre, viszont "csak úgy" meg el szokott jönni. Nem értem amúgy, anyám is lejöhet csak úgy, állandóan hívom is, de sosem ér rá, mindig rohan valahová, vigyázni meg olyankor kérem őt, ha korán kell jönni, mert ő kocsival van, anyós meg nem, és mi más városban lakunk, mint a nagyszülők (nem messze, csak nem a legjobb a közlekedés).

Mondjuk anyósom meg arra szokott megjegyzéseket tenni néha, hogy anyamhoz minden szulinapkor, meg egyéb ünnepeken közös családi ebéd van, ez főleg akkor zavarja, ha már eltervezte, hogy aznap jön hozzánk (nem szokott előre szólni, csak mondjuk aznap reggel megkérdezni, hogy otthon vagyunk-e).

Én pl anyósommal ezerszer jobban kijövök mint anyámmal.Sokkal jobban megtaláljuk a hangot nagyjából mindenben.Kedves ,aranyos, nyitott,barátkozós típus,önálló,képes magát lefoglalni,nem reagál túl semmit,nem keres problémát ott ahol nincs,nem üti bele az orrát más felnőttek dolgába,van saját élete.

Anyám ezeknek a dolgoknak a szöges ellentéte.Telefonba is simán extrém módon fel tud bosszantani.Nem létező problémákat generál,mindig mindenről tudni akar,mindent irányítani akarna.Állandóan retteg mindenen, és mindig mindenbe bele akar szólni,nincs saját élete,semmi sem érdekli,se könyv se film se kirándulás,se nyaralás.Semmit nem akar megtanulni,az internettől retteg,szerinte mindenkit kirabolnak,megölnek,átvernek aki internetezik. Csak a probléma gyártás érdekli,állandóan megállás nélkül siránkozik valami dolgon.Ha megyünk hozzá az a baja, hogy neki mennyi dolga van velünk, ha nem megyünk akkor az a baja.Volt olyan pár éve,hogy mentünk 2 napra, de ő már előtte 3NAPIG megállás nélkül sütött-főzött(kb 20-25 embernek való étel volt,pedig csak 3an mentünk) a 30 fokban,és hőgutát kapott,meg elszállt a vérnyomása,én vittem kórházba, és egy hétig bent volt.És akkor is megkaptuk,hogy miattunk lett beteg.

És igen anyám is irigy anyósra, de kizárólag ő tehet róla,mert

-másik városban lakik, és közel 10 éve könyörgünk,hogy költözzön ide,de nem költözik.Kizárólag hobbiból hirdeti a lakását kb fél évente,decemberben már a szerződéskötés előtt 2 nappal mondta vissza.(Szóval extrém nagy paraszt is,mert lehet az a fiatal pár elbukott egy másik ajánlatot miatta.Mondjuk én az ingatlanos helyébe már régen elküldtem volna a kur.....v@ anyjába,de ez csak az én véleményem)

-igazából nem szeret velünk lenni, sosem érzi jól magát,nem szeret a gyerekkel játszani

-megállás(levegővétel néklül )egyfolytában beszél.A múltkor a gyerek a spájzba bújt el,és fogta be a fülét,csak hogy csend legyen végre.

Meg még ezer dolog.

Mi anyosékkal élünk szóval minden nap látják őket. De ha 2-3 hetente eljutunk anyámhoz akkor folyton kikérdezés van este, és látom após, anyós arcán és a hangsúlyán hogy nem tetszik neki hogy anyám ide oda elmegy a nagyobbikkal és jól érezte magát(ha a fiam akar valahova menni pl egy másik rokon vagy játszótér, a pici még csak fél éves). Ők sehová nem viszik, nem is játszanak vele. Néha 5 percre beszélgetnek. Amikor anyám jön látogatóba és a gyerek csüng rajta akkor meg folyton azt mondják hogy gyere ide hozzám.

Persze ez engem nem érdekel. Hamarosan elköltözünk, és bár a faluban maradunk a gyerekek lejárhatnak hozzájuk majd. És anyám is szívesebben Jón majd hozzánk 40kmről.

Szerintem ilyennel nem kell foglalkozni.

Nálunk van ilyen versengés a családban, de a tehetősebb mama oldaláról inkább anyagi (ki mennyi játékkal tudja lefizetni a gyereket, ki milyen drága ajándékot vesz). Anyuka felőli nagymama aki többet vigyáz a gyerekekre, de a másik apuka felőli mama sokszor nem is akar rájuk vigyázni. Évi egyszer-kétszer állatkertbe vagy valami nagyobb durranásra elviszi őket, sok fotót feltölt a facebookra aztán ennyi.

Én már “jóban vagyok az anyósommal” látszólag, de soha nem fogom megbocsátani neki a sok sértést, áskálódást, veszekedést, amivel a férjemet is megbántotta nem csak engem.

Hiába jönnek ezzel, nem véletlen ha valaki nincs jóban az anyósával, senki nem jókedvében utasít el plusz segítséget akár.

Nekem is fiam lesz, mint kiderült és félek is, hogy nehogy véranyós legyen belőlem, de nehezen tudom elképzelni. Az én szüleim elfogadóak voltak mindig, rosszindulat sincs bennem, remélem nem is változik ez.

Nálunk még gyerek sincs, de anyósom így is számon tartja hogy mennyivel többször találmozunk az én szüleimmel...

Az én szüleim 25 km-re laknak, anyósomokék 120 km-re.

Amúgy nálunk amikor én voltam gyerek pont fordítva volt, apukám felőli nagyszüleim 2 utcára laktak, anyukám felőliek 700 km-re.

Szerintem nem az számít hogy melyik nagyszülő kinek a szülője, hanem a távolság.

Én anyámon érzem, hogy nem örül, mikor megemlíti valamelyik gyerek, hogy a másik mamánál voltak, és ott milyen jó volt.

Anyukámat is szeretik egyébként, de anyósoméknál jobban érzik magukat, ott mindkét nagyszülő olyan, hogy játszanak velük, bevonhatók, ha ott vannak, nagyrészt velük foglalkoznak. Anyám olyan, mint gyerekkorunkban volt velünk, csinálja a dolgát, a gyerekek meg foglalják el magukat körülötte, ritkán játszik velük. Apám nyomja a mindennapjait ilyenkor is, nem zavarja, hogy ott vannak az unokák, attól még ő elmegy ide-oda, otthagyja őket anyámnak. Az én szüleimnél nem is nagyon akarnak 1-2 óránál tovább maradni, anyóséktól alig bírom őket hazavontatni.

Anyu ezt érzi, nem szoktuk neki mondani, de a gyerekek meséléséből már rájött, hogy ott többet vannak, és zavarja, de csak eddig jut nála a történet, mert ő viszont több energiát nem tud/akar beletenni. Lehetőségük egyformán lenne, mindkettőjükhöz közel lakunk.