Másoknál a nagymamák nem féltékenyek egymásra?

Nem. Anyósoméknál sokkal többet van a gyerek, mert más beosztásban dolgoznak, többet vannak otthon, mint az én szüleim, ráadásul nem sokkal, de azért közelebb is laknak hozzánk. Az én szüleimmel gyakran videóchatelünk, így látják az unokát rendszeresen, meg azért max 2 hetente velük is találkozunk. Jó a viszony mindenkivel, a gyerek is szereti az összes nagyszülőt. Mindig tudják, ha épp megyünk egyikhez-másikhoz.

Szerintem ez a normális. Sajnálom, hogy nálatok anyósod ennyire féltékeny, rossz lehet ilyen emberrel együttműködni.

Nem. Anyukámhoz megyünk, ha tudunk, minden vasárnap (másik városban lakik).

Anyósék jó, ha havonta-2 havonta meghívnak, vagy telefonon érdeklődnek. Őket annyira nem izgatja ez az unokázósdi. De ők a saját gyerekeikkel is ilyenek. Néha fel se köszöntik a férjem pl szülinapján...

4-essel egyetértek.

"mert mióta terhes lettem állandóan csak felidegesít valamivel, mióta a kislányunk megszületett azóta meg egyszerűen nem bírok a közelében megmaradni"

Gondolom, azért féltékenykedik, mert te magad is jobban kizárod őt az unokák életéből. Tényleg mindig ez van, mindig a férfiak anyja van másodlagos nagyszülőként kezelve. Pedig lehet, hogy anyád is pont olyan, mint az anyósod, csak tőle nem veszed fel a dolgokat.

Csak nehogy fiad legyen, és 30 év múlva a te menyed írja ki ide, hogy nem bír elviselni, meg nehogy te legyél, aki kevesebbet unokázhat.

Az ember tényleg általában jobban kijön az anyjával, mint az anyósával. Van persze ellenpélda, de ez a gyakoribb. Erről mind a két fél tehet, anyós is lehet olyan, hogy folton kritizál, mert az ő kis fiacskájának nem tudsz megfelelni, valaki jobbat képzelt el, meg belőled is fakad, mert az anyjával szemben azért bátrabban mer ellent mondani az ember szóval könnyebben kommunikál, míg anyóst ráhagyjuk apukára, hogy oldja meg helyettünk, aztán "gyűlik a biliben". Ha meg mindkét fél nehéz természet, garantált az állóháború.

Nekem fiaim vannak, félek is ettől, ne legyek majd rossz anyós, mert sajnos mindig előbb beszélek, mint gondolkozom, hogy a másiknak mit okozok. De hátha majd öregkoromra sikerül ezt legyőznöm.

Anyósom a gyerek születése előtt évekkel az ország másik felébe költözött. Amikor terhes lettem már elkezdett "mártírkodni", hogy ő lesz a messzi mama.

Teljesen nyílvánvalóan féltékeny de nem is feltétlen anyukámra, hanem a családi kapcsolatunkra. (Anyósomék elváltak, 3gyerek 3fele lakik, számomra olyan, mintha nem tudnának miről beszélni ha összegyűlnek. Ellenben a mi családunk minden vasárnap együtt ebédel anyuméknál, sokat vigyáznak az unokákra).

Anyósom nagyon próbálkozik, látszik, hogy nagyon szereti a nagyszülő szerepet de közbe a kevés találkozás miatt a gyerek nem annyira fogadja el, ami rosszul esik neki.

Nálunk féltékenyek. Anyósom már akkor féltékenykedett, amikor nem volt rá oka, mert rendszeresen voltak nála a gyerekek, most viszont van is, mert a gyerekeim már nagyok, és nem szeretik, nem hajlandók átmenni hozzá. Jó okuk van rá, nem szeretném részletezni.

Tesóméknál is van két gyerek, és ott meg anyám féltékeny a másik nagymamára. Semmi oka rá, ő átlag heti egyszer mindenképp látja a gyerekeket, a másik nagyszülők pedig sokkal ritkábban, mert messze laknak. Csakhogy ha jönnek, akkor maradnak is pár napot, és anyám olyankor folyton hisztizik, hogy elszeretik az unokáit.

Nevetséges, tényleg, mint az oviban.

De

De valahol megértem.

Anyukám próbálja kezelni, elejét venni, de nehéz.

Viszont:

Anyósom èvi 3 alkalommal látja az unokákat, max 4..

Anyukámék heti 2-3 alkalommal

Nyilván más a viszony.

Oka a távolsàg.

Inkább amiatt volt “cirkusz”, mert nem hozzá közel költöztünk.

Eleinte voltak gyerekes hisztik is..

Ez màr lecsengett.