Sokgyerekes anyukák tudnak megfelelő mennyiségű időt és figyelmet fordítani a gyerekekre külön-külön?
Most nagy divat a sok gyerek, nagycsalád. Viszont látok rossz példákat is... Nagycsaládok, ahol a közösségi médiában megcsodálhatjuk fotókon a tökéletes idillt, közben a gyerekek érzelmileg elhanyagoltak. Létezik, hogy jut elég idő 4-5-6 gyerekre?
Kérdésemmel nem szeretnék provokálni senkit, csak őszinte tapasztalatok érdekelnek. Mi is még családbővítésen gondolkozunk, viszont csak akkor szeretnénk belevágni az újabb "babatervezésbe", ha úgy érzem, a meglévő gyerekre is jut megfelelő idő.
Divat? :))
Hát divatból ne legyen nagy családod :)
Mi hármat akartunk, ennyi is lett. Igen, igyekszünk mindegyikükre egyforma időt és figyelmet fordítani ÁTLAGBAN. Azért írom így, mert van, amikor egyiküknek több figyelem és gyengédség kell - mondjuk mert beteg vagy suliban bántották, stb. A testvérei ezt ilyenkor megértik.
Van, aki ezt több gyerek mellett is megcsinálja, de a mi hivatásunkba, erőnkbe ennyi fér bele.
Igen, szerintem sem jó, hogy ilyen-olyan kedvezményekkel annyira normává teszik a nagycsaládot, hogy olyan személyiségű emberek is bevállalják, akinek lehet egy gyerek volna az ideális...
Ismerek hatgyerekes családot, akik abszolút rossz példák előttem, mert teljesen elhanyagolták a gyerekeket. Szomorúak a gyerekek, közönyösek... Ismerek olyat, akiknek szintén 6 gyereke van, de ahogy csak tudják lerázzák őket, iskolában is napköziben a gyerekek, pedig itthon van az anyuka, már alig kettő éves kortól bölcsiben a legkisebb... Mindent, a nevelést, tanítást is teljes mértékben intézményekre bízzák (több, kevesebb sikerrel - nagyoknál már látszik, inkább utóbbi) nekik nyilván így kényelmesebb.
Na ezt nem akarom...
Olyat is ismerek, nem is egyet, akik szinte a közösségi média kedvéért szülnek. Nem viccelek! Már a pozitív teszttől kint a gyerek élete a nagyközönségnek, még videókon is, hogy ők micsoda szuper nagycsalád, aztán a legnagyobb gyerek meg elszökik otthonról, rendőrség hozza vissza...
Már nagycsalád vagyunk mi is, éppen hogy, vagy pont nagycsalád. Mindig szerettünk volna sok gyereket, de már elbizonytalanodtam. (Házunk van, anyagi érdekek nem fűznek bennünket a további gyermekvállaláshoz, mutogatni nem szoktuk őket, én egyáltalán nem, férjemnek talán pár családi fotó kint van, de minimális... Szóval nálunk az sincs, hogy "divatból szülnék még" mert én is csak a közösségi médiás szereplésemen keresztül tudnám értelmezni az anyaságot, "cukiságból meg sosem elég"!
Csak annyit szeretnék, ha a gyerekeim felnőnek, úgy gondolnak vissza rám, hogy jó anyukájuk voltam, megadtam nekik az érzelmi biztonságot és mindig ott voltam mellettük, amikor igényelték a velem töltött időt. Vajon ez lesz nekik fontosabb, vagy az, hogy végül nem született meg az a plusz 2-3 kistestvér...
4-es, hát képzeld, mi a csok-ból is kimaradtunk meg a hasonlókból is!
Nálunk a harmadik gyerek nem pótlék, hanem akit ugyanúgy szeretettel terveztünk s vártunk :) S vannak még így páran szerencsére!
3-as voltam.
3-as nekünk is 3 van, ahogy céloztam rá fentebb.
Van, amit igénybe vettünk és van, amit nem.
Kezdetek kezdetén 6 gyerek volt a célunk, most úgy tűnik, megállunk félúton, legalábbis gondolkodunk rajta, hogy így lesz.
Még ismeretem a főiskolás időszakomból egy hat gyerekes lelkészcsalád kettő legidősebb gyerekét. Laktunk együtt, tehát alaposan megismertem őket. Először azt gondoltam, milyen normálisak lesznek, mégiscsak lelkész az apukájuk. Aztán hatalmasat csalódtam, kifejezetten neveletlenek voltak.
Nem a vallást akarom belekeverni, én is vallásos vagyok, de azért, mert vallásos vagyok, nem gondolom, hogy bűn lenne a tudatos családtervezés.
Jó lenne, ha valaki írna pár jó példát is a sokgyerekes családokról. Én most bárhogy gondolkodom, nem tudok pozitívat írni ismerettségi körömből, de ettől még biztos van ilyen is.
Hát nézd, van már 3 gyereked, velük ez hogy működik? Egy 4. szerinted miben lenne más? Én most jelenleg 1 gyerekkel az oldalamon elképzelni sem tudom, hogy hogy lehet minőségben és mennyiségben is elegendő figyelmet fordítani 2, nemhogy 3 gyerekre is (amúgy mi is 3-ban gondolkodunk, szóval nem ezért írom, csak tényleg ijesztő a gondolat). Akárhogy is nézed, minden egyes újabb gyerekkel, aki a család része lesz, a figyelem és az együtt töltött idő mennyisége csökkenni fog. Nem tudsz másként tenni, akármennyire is megszakadsz, a legtöbb idő és figyelem akkor jut egy gyerekre, ha egyedül van. Pont. Viszont a szeretet, azt én képzelem, te viszont gondolom tapasztalatból is tudod, hogy simán kijut mindenkinek pont annyi, amennyire szüksége van, és a minőségi idő meg csakis rajtad múlik. Egy gyereket is simán el lehet hanyagolni, ha olyan a szülő (sajnos ilyet is ismerek :( ), nem kell ehhez 3-6 gyerek. Ha meg tényleg minden tőled telhetőt megteszel, hogy jelen legyél a gyerekeid életében, ott legyél nekik, amikor szükségük van rád, szeresd őket és elfogadd, megértsd és támogasd, akkor lényegében jó anyjuk vagy/leszel, akárhányan is vannak.
Bár hozzáteszem, én sem ismerek olyan nagycsaládost, ahol nincsenek gondok a gyereknevelést illetően. De ez, mint írtam, nem hiszem, hogy a gyerekek számától függ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!