Hogy lehet gyűlölni a gyerek apját, anélkül, hogy az ne érintené a gyereket?

Én nem "utálom" az apját, kicsit(nagyon) megvetem, néha dühös vagyok rá, de inkább sajnálom, mert amilyen gerinctelen önző manipulátor, arról nem tehet, genetika, meg az anyja káros hatásai, de neki sem lehetett könnyű vele.

A gyerekem hasonló természet, de eszembe nem jut, hogy olyan, mint az apja, csak most a leírásnál tűnt fel, hogy az enyémet is sokszor önző, manipulátornak tartom, aki sokszor csal:) Ezek a tulajdonságok a sajátjai, valahogy nem kötöttem eddig az apjához. Talán mert a mi családunkban is vannak ilyen emberek, vagy mert a gyerekemben többször látom magamat, mint az apját. Szerencsére tanult és genetikai dolgokban is nagyon hasonlít rám annak ellenére, hogy az alaptermészete nem azonos az enyémmel.

Nem tudom, nálam valahogy nem vetül ki az apjára az egész, talán mert egyáltalán nem része az életünknek. Gyerekkel nem beszélek csúnyán egyébként, hangos vagyok, de igyekszem nem megalázni, sem káromkodni. Ahogy nő, mondjuk egyre többször kiszalad a számon olyan, hogy "ennyire hülye vagy, hogy megeszed a saját taknyod, a reggelit meg nem? FUJJ!", azért csak iskolás, már nem nagyon finomítom a saját vélemény, mint kisebb korában, mikor olyanokat mondogattam, hogy ez nagyon buta, gusztustalan dolog, ne csináld kérlek. Nem hatott, nőnek az elvárások, keményebb hangnemet ütök meg.