Miért szültél? [Szavazás]

Én azért akartam gyereket, hogy megtanítsam egy csomó dologra, hogy szeressem, és gondoskodjak róla.Hogy átadjam neki azokat a dolgokat amiket én megtanultam az életben.És szeretném neki megtanítani,hogy a nehézségek ellenére az élet szép és jó élni.Hogy hogyan tud élni az életben adódó lehetőségekkel.És ha nagyobb lesz,segíteni felfedezni együtt, hogy ő miben jó,és segíteni azokat a képességeit.

Önmagában a gyereknevelés nehézségei a következő dolgokra(sokszor egyszerre több dologra) vezethetők vissza:

-párkapcsolati problémák

-anyagi ellentétek, a szülők pénzhez való viszony

-Mindenféle,sokszor ellentétes,társadalmi elvárások a gyerekkel, az anyával,az apával szemben(pl,pistike miért nem mutogat már?karcsika ilyenkor már mutogatott)

-kettős mérce az anya és az apa között

-a gyerekes nők munkahelyi elvárásai(pl egy 6 gyerekes férfit, simán felvesznek dolgozni bárhova,egy 6 gyerekes nőnek, kb esélyes sincs,ha nem magasan kvalifikált,és egy hiányszakmába akar elhelyezkedni)

-segítség hiánya,segítség elfogadásának a hiánya(pl nehogy megszólják,hogy takarítónőt hív, inkább beleszakad az otthoni dolgokba)

A gyereknevelés kőkemény munka,és önfejlesztés is egyben.

Én őszintén be merem vallani, azok után is, hogy a fentiek alapján szégyelnem kellene, hogy szerintem, illetve számomra, az adott pillanattól már igen is a gyerek volt az életem értelme. Bár elég hülye megfogalmazás, de nem tudok jobbat 🤷‍♀️ Ez nem jelenti azt, hogy én megszűntem létezni mint nő, vagy szuverén emberi lény, de ja, gyerek nélkül már üresnek éreztem az életem, hiába tűzdeltem tele a mindennapjaimat értelmes és hasznos dolgokkal, cselekményekkel. Hiába robotoltam nap nap után a magyar átlagnál jobb fizetésért, hiába volt hobbim, hiába fejlesztettem magam, hiába szórakoztam, utaztam, stb, bizony eljött a pont, mikor azt éreztem, hogy ez az egész jólét meg önmegvalósítósdi szart sem ér számomra gyerek nélkül 🤷‍♀️

A világmegváltáshoz nem éreztem magam elégnek, meg annyira nem is érdekelt, szóval maradt ez az út.

Nem gondolom én se hogy a gyerek az élet értelme, de szerettem volna mindig családot. Az ztazás se az élet értelme mégis szeretek meg szeretnék utazni.

A kérdésed provokatív és rosszindulatú.

Én be merem vállalni az igazságot. Gyereket vállalni nem könnyű és farasztó, mégis örülök hogy anya lettem. Ez az igazság.

Mert akartunk. Szabad akaratból. Nem azért, mert őt gondoljuk az élet értelmének. Ez baromság. Egyszerűen át akartuk élni, milyen szülővé válni.

Igaz, 3-at szerettünk volna, mert nem ismertük a gyerekvállalás sötét oldalát. Ahogy gyerekem lett, értettem meg igazán a tudatosan gyermekteleneket. Biztos, hogy nem akarunk több gyereket! Egyre vagyunk kalibrálva.

Én be merem vallani, hogy a férjem nyomására vállaltam. Magamtól nem éreznék késztetést rá, viszont számára nagyon fontos. Szuper a kapcsolatunk és hosszú évek óta stabil, ez volt az egyetlen különbség a nézeteinkben, ami hatással van a kapcsolatunkra is. Vártam, hogy hátha jön majd a vágy a részemről, de lassan 10 év alatt nem változott a véleményem.

Nyilván, ha az egyik fél akar, a másik pedig nem, akkor muszáj kompromisszumot kötni vagy valakinek engednie kell. Nálunk én lettem az.

Nagyon sok minden megijeszt a terhességben és az anyaságban, de valahogy fel fogok nőni a feladathoz és majd megtalálom a szépségeit magamnak, ha már azok nem tetszenek amiknek kéne.

Tudom nem leszek népszerű ezzel, de nem gondolnám, hogy rosszabb mintha valaki véletlenül teherbe esik, vagy mikor anyuka akarja jobban és ráerőlteti a férjre, bár ezek valahogy gyakoribbak és ezért elfogadottabbak.

Vagytam gyerekre. Ezt kihagytad a felsorolasbol.

Nem, nem ez az elet ertelme. Gyerek elott, azaz 36 evig is ertelmes eletem volt.